Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


I. fejezet

2011.07.07

 I. fejezet

Egy sötét erdő mélyén helyezkedett el egy igen rejtélyes kastély. A kastély falai közt minden telihold idején a levegő megtelik vággyal és vad szenvedéllyel. Régóta üresen áll már a kastély, de egy napon valaki úgy döntött elrejtőzik a világ elől. A kastély megfelelő búvóhelynek látszott a fiatal hölgy számára. Sunny hat éves korában költözött a nagyvárosba a szüleivel miután Nadin mama meghalt.

- Milady, üdvözlöm itthon!

- Köszönöm George! Ezúttal véglegesen itt leszek! – mosolygott a lány az inasra. Két évvel ezelőtt úgy határozott, hogy felújítja a kastélyt. Bár az építkezés lassan haladt végeredményben tökéletes lett az egész. Régies, de mégis újszerűvé vált Sunny tervei alapján. Reggeli után lovagolni ment, mikor kedves barátnője megérkezett.

- Szia! Jó újra látni! – mosolygott a fiatal lány, aki egy világos pej lovon ült.

- Yeon-seang te aztán tudsz meglepetést okozni. – nevetett fel Sunny. Miután visszatértek a lovaglásból Sunny hozzá látott a kicsomagoláshoz.

- Mond, miben segítsek? – érdeklődött Yeon-seang.

- Mesélj inkább, hogy megy a lovagoltatás. – nézett fel Sunny a cuccai közül. Yeon-seang tanárnő volt egy középiskolában, ahol irodalmat tanított a filozófia mellett. Szabadidejében pedig lovagló órákat adott Sunny lovaival. Sunny ötlete volt, miután felfedezte Yeon-seang rejtett képességét. Miután Sunny belépett a Bionikai laborba olykor unatkozik és a lovaglás remek sportág ilyenkor. Yeon-seang tanította a fiatal lovasokat, ő pedig biztosította a lovakat hozzá. Remek kikapcsolódás volt ez Yeon-seang számára a középiskolások után.

- Holnap megmutatom a Pónit. Szerintem megfelel a célnak. Nyugodt és rendes ló. – mosolygott Yeon-seang.

- Rendben meggyőztél! Remélem tetszeni fog neki!

- Mikor hozod őt ide? – érdeklődött Yeon-seang.

- Nem tudom! Ami azt illeti ő dönti el mit szeretne igazán. Segítem ahogy tudom, de neki kell döntenie. – sóhajtott Sunny.

- Mennyi idő telt már el azóta? – nézett fel Yeon-seang a barátnőjére.

- Már lassan három éve, hogy Lilian meghalt. Debóra olyan makacs, mint az édesanyja! – mosolygott Sunny. Bár Debóra még csak 5 éves mégis teljesen az édesanyjára hasonlít. Sunny mindennél jobban szerette a kislányt és mindent megtett annak érdekében, hogy Debóra jól érezze magát. Aznap este még lefekvés előtt előkutatta a telefonját és megpróbált nyugodt hangon beszélni Debórával. A telihold fénye ezüstösre varázsolta az udvart, mely elkápráztatta az erkélyen álló lányt.

- Szia Mami! – vette fel a telefont Debóra.

- Szia kincsem! Minden rendben van?

- Igen Mami! Milyen az új otthonunk? – érdeklődött a kislány.

- Csodálatos hely! Yeon-seang holnap elhozza a neked szánt Pónit. Remélem tetszeni fog neked. – mesélte el Sunny.

- Alig várom Mami! – lelkendezett Debóra.

- Holnap meglátogatlak kincsem. Szép álmokat!

- Neked is Mami! – búcsúzott el Debóra majd letették a telefont. Szépen megágyazott magának Sunny, majd nagyot ásítva lassan álomba merült.

„Egy kopogás zavarta meg a csendet. A fiatal lány meglepetten nézett az ajtóban álló férfira, aki váratlanul átölelte.

- Szeretlek Susan tiszta szívemből! – ölelte szorosabban a lányt.

- Én is szeretlek Robert! – suttogta a lány. Robert becsukta maga mögött az ajtót majd lágyan megcsókolta a lányt. Susan felnézett Robertre, aki elmerült a lány szemeiben. Lágyan megcsókolta a lányt majd lassan kigombolta a ruháját. Lehúzta a vállán, majd teljesen kiszabadította a felsőtestét. Robert a lány melleire tapadt, nyelvével izgatta a rózsaszín bimbókat. Lassan letérdelt a lány elé miközben végigcsókolta a mellét, hasát majd nyelvével becézte azt a bozontos háromszöget, amely ugyanolyan volt, mint a haja. Teljesen hatalmába kerítette a vágy, mikor a férfi megfogta a kezét és lassan lefelé húzta, aztán megfogta a lány feszes fenekét. Majd óvatosan beléhatolt, aztán lassú, de feszes ritmusban mozogni kezdtek.

A minden gátlástól felszabadult élvezet pillanatában közösen érték el a kielégülést. Aztán Robert felállt anélkül, hogy elszakadt volna tőle, Susan pedig a lábát szorosan átkulcsolta a hátán. Óvatosan az ágyra fektette a lányt, majd lágyan megcsókolta. Miközben simogatta a lány testét újra felébredt bennük a vágy, és újra elérték a csúcspontot, mely felülmúlhatatlan volt számukra. Végül Robert lágyan megcsókolta Susant és mellé fekve átkarolta a lányt. Ezek után mély álomba merültek mind a ketten.”

- Milyen fura álmom volt!? – ásította Sunny, mikor a Nap besütött az ablakon kora reggel. Sunny boldogan ment le a lépcsőn, ahol összefutott George-val.

- Jó reggelt Milady!

- Jó reggelt George! – mosolygott a lány, mire az inas felsóhajtott. Reggeli után Yeon-seang megérkezett a Pónival, mely elnyerte Sunny szeretetét azonnal. Majd kedves barátnőjével együtt meglátogatták Debórát. A kislány boldogan nézegette a Póniról készült képeket, majd csodálattal töltötte el a kastély is.

- Jövőre Mami én is ott leszek! – jelentette ki határozottan.

- Rendben, ahogy akarod kincsem! – mosolygott Sunny. Sokáig beszélgettek, majd Yeon-seang és Sunny hazamentek. A kastélyt beragyogta a telihold fénye ezen az éjjelen is és az éjszaka ismét szenvedéllyel telt meg. Sunny vidáman ébredt másnap reggel is, bár ezúttal néhány kérdés kavargott a fejében.

- Jó reggelt George!

- Jól aludt Milady? – érdeklődött George.

- Ami azt illeti fura álmom volt az éjjel. Mondja csak a telihold hány napig ragyog ilyen káprázatosan?

- Négy napig úrnőm, de miért? – sápadt el az inas.

- Csodálatos, ahogy ezüstösre varázsolja a kastélyt. Tudta George, hogy mikor megszülettem telihold ragyogott az égen? Oh, végre igazán boldog vagyok! – nevetgélt Sunny majd Yeon-seang társaságában kilovagolt a mezőre. Mindeközben George sóhajtozva szedte le az asztalt majd feleségére nézett. George egy ötven éves alig őszülő kedves férfi volt, aki mindennél jobban szerette a feleségét. Nathalia szeszélyes volt olykor, de rendkívül szerette a férjét. Ők ketten vigyáztak az úrnő távollétében a kastélyra, mely nem volt éppen hétköznapi.

- Jól vagy George? – érdeklődött Nathalia.

- Tudtad, hogy az úrnő teliholdkor született? – szólalt meg George.

- Úgy érted, hogy nem tette még szóvá az este történteket?

- Fura álma volt az éjjel és csodálatos, ahogy ezüstösen beragyogja a Hold a kastélyt. Így fogalmazott reggel és vidáman nevetgélt. – jelentette ki George.

- Ez igazán jó hír! – mosolyodott el Nathalia. Mindketten szemmel tartották az úrnőt, aki vidáman mosolygott és boldogan segített nekik a házkörüli munkában. Egy napon Sunny úgy döntött felújítja a régi könyvtárat, mikor barátnője egy érdekes tekercsre bukkant.

- Ez érdekes családfa! – mutatta meg Sunny-nak, aki egy rejtekajtó mögül nézett ki.

- Igazad van! Minden ehhez hasonlót rakjunk ide be, majd később átnézzük rendesen! – mondta a lány és betette a rejtekajtó mögötti kis irodába. Még kiskorában fedezte fel az irodát, mikor elbújt Nadin mama elől. Milyen érdekes, hogy pont itt érzi magát a legnagyobb biztonságban. Talán itt valóra válhat az álma még ha csak részben is.

- Valaki téged keres! – nyújtotta Yeon-seang a telefont Sunny felé.

- Halló! – szólt bele a telefonba.

- Szia kicsim! Jól vagy édesem? – hangzott Helen hangja. Sunny grimaszt vágott, melyből Yeon-seang jól tudta, hogy barátnője édesanyja van a telefon másik oldalán.

- Minden a legnagyobb rendben! – nyugtatta meg Helent.

- Jae keresett téged, mert állítólag szó nélkül eltűntél! – aggódott Helen.

- Hogy mik nincsenek?! Minden bizonnyal csak elfelejtette, hogy mit mondtam neki. Se baj így is jó. – füllentett Sunny.

- Szívem légy jó! Szia kincsem! – búcsúzott Helen. Sunny letette a telefont majd barátnőjére nézett.

- Ne is kérdezd, ez hosszú történet. Mennyünk enni! – intett Sunny és lementek az ebédlőbe, ahol George és Nathalia éppen végeztek a terítéssel.

- Milady! – üdvözölte Nathalia az úrnőt.

- Csupán hárman élünk ebben a kastélyban, igaz Nathalia? – érdeklődött az úrnő.

- Igen Milady! – sápadt el hirtelen Nathalia.

- Akkor szeretném, ha ezentúl velem együtt ennének egy asztalnál. Nem igazán szeretem a magányt ilyenkor. – mosolygott Sunny, mire Nathalia visszanyerte a rózsaszín arcpírt. Sunny-nak feltűnt ez a viselkedés, ha a teliholdról vagy az akkori éjszakákról beszél. Mintha félnének attól, hogy ő emiatt végleg elhagyja a kastélyt.

- Jó étvágyat! – mondta Yeon-seang, mire Sunny visszatért a valóságba.

- Hmm… ez nagyon finom Nathalia! – kóstolta meg a levest az úrnő.

- Mesélj milyen volt a nagyváros? Jobb, mint itt? – érdeklődött Yeon-seang.

- Olykor unalmas és nagyon zajos. Viszont itt minden tökéletes. – jelentette ki Sunny. Ebéd után befejezték a pakolást, majd neki láttak a renoválásnak. Yeon-seang ámulva hallgatta végig barátnője történetét.

- Mi lett Ronnal? – nézett fel Yeon-seang a festékes vödör mellett.

- Szakítottunk úgy két hónap múlva. Nem tudta elviselni a munkám, ráadásul a baba miatt is engem okolt! – sóhajtott Sunny.

- Pletyka szinten hallottam ezt–azt, de ezt nem konkrétan. – Sunny leült Yeon-seang mellé és elmesélte mi történt akkor pontosan.

Két éve jártak Ronnal mikor eldöntötték közösen, hogy gyermeket szeretnének. Sokszor próbálkoztak, de semmi eredménye nem lett. Egy nap aztán Sunny állásra jelentkezett a Bionikai laborba. Minden jól ment, bár a baba még mindig kudarcot vallott. Ekkor ismerte meg Jae-t és úgy érezte ő az igaz szerelem. Két hónappal később Ron részegen jött haza és Sunny ezt nem szerette igazán. Ron megcsókolta a lányt, aki elhatározta ez az utolsó este amit együtt töltenek. Ron szinte megerőszakolta Sunny-t azon az estén és másnap reggel a lány hűlt helye maradt egy levéllel.

- Szakítottam vele és a szüleimhez költöztem! – sóhajtott fel Sunny.

- Szóval most is felejteni jöttél. Ne aggódj, nem szólók bele, ez a te dolgod. Egyszer minden rendbe jön meglásd. – vigasztalta Yeon-seang a barátnőjét. Valóban menekült Sunny valami elől. De vajon miért nem Jae mellett van jelenleg? A kastély oltalma alatt született gyermek folyton visszatér, de ezúttal miért? Sunny boldog volt a kastélyban és a teliholdas éjszakáiról sem panaszkodhat. Sunny nagyot ásítva befeküdt a puha ágyba és arra gondolt, hogy másnap lovagolni megy, míg álomba nem merült.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.