Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Prológus

2011.05.28

 Rose Red Castle

 

Prológus

 

(Külső szemszög)

 

Az éltető Nap magasról tekintett le a réten játszadozó három kislányra. Lakhelyüktől, a közeli ódon kastélytól nem messze volt ez a kis rét. Minden telve volt a tavasz, az újjászületés virágaival és illatával. A kedves kis tisztást minden oldalról magasan erdő vette körül, mintegy eltakarva a kíváncsi szemek elől.

A lányok az önfeledt játék közben nem vették észre, mennyire elszaladt az idő. Fogócskáztak, amikor a legkisebb, figyelmetlensége miatt egy kiálló kőben elbotlott. Panaszosan felsírt, mire odarohant hozzá a két másik lány is.

- Heather! Jól vagy? Nincs semmi bajod? - kérdezte aggodalmasan Jade. A kis csapatban ő volt a többieknek „anyjuk helyett anyjuk”. Amikor megszületett 15 évvel ezelőtt, az édesanyja belehalt a szülésbe. Az édesapja sokáig őt okolta a felesége haláláért. A nagynénje nevelte fel, de pár évvel ezelőtt meghalt, ezért az édesapjához költözött.

- Igen, azt hiszem minden rendben van. - válaszolt Heather. Két hónapja veszítette el a szüleit egy hajósbalesetben. Nemrég múlt el 13 éves. A család eléggé tehetős volt, és az egyik hétvégén úgy döntöttek, hogy elmennek egy kis kirándulásra a családi vitorlással. A balesetet csak ő élte túl. Nehezen tette túl magát a halálukon. A lányok segítségével sikerült visszahozni kissé az életkedvét, de végig önmagát okolta a balesetért. úgy gondolta, ha nem veti fel az ötletet a hajókázásról, akkor még mindenki élne. Szerencsére a nehezén már túl van.

- Lányok! Sietnünk kell, hogy visszaérjünk a kastélyba, különben nagy bajba kerülünk. - közölte Lou. Az ő családja is jómódú volt, de az apja rossz befektetései miatt elvesztettek mindent. Jade és Heather családja segítette őket ezután. Az apja a bűntudat miatt az alkoholba menekült, és egyik nap öngyilkos lett. Ennek már lassan két éve. Az édesanyja teljesen belebetegedett a férje elvesztésébe, és nem sokkal a temetés után ő is távozott az élők sorából. A kis Lout Heather családja vette magához, és úgy szerették, mintha a saját lányuk lett volna.

Futva tették meg az utat a kastélyig. A konyhába érve találkoztak Marie - val, Heather dajkájával. Ő volt régen Heather apja, Peter dajkája is. Meleg tekintetével a lányokat fürkészte. Bár egyiknek sem ő adott életet, mégis a lányainak tekintette őket.

- Hol voltatok ilyen sokáig? Megbeszéltük hogy ebédidőre visszaértek, nemde?

- Tudjuk dadus, csak úgy elszaladt az idő, kérlek ne haragudj! - néztek angyali arccal Marie - ra, aki azonnal megenyhült.

- Na gyerünk irány a fürdőszobába kezet mosni, aztán ebéd!

A lányok jókedvvel ültek asztalhoz és farkasétvággyal láttak neki az ebédnek. Az idős dadus mosolyogva figyelte a lányokat. Egyedül ő ismerte a három család szomorú történetét, és megpróbálta a lányokat mindig a helyes irányba terelni.

- Képzeld dadus, sikerült rábeszélnünk Jade apját, hogy a hétvégén nálunk maradhasson!

Aznap este egyikük sem aludt, egész éjjel beszélgettek. Akkor még nem is sejtették, milyen sejtelmes titok lappang a múltban, amire ha fény derül, akkor mindent meg fog változtatni...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.