Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


I. fejezet - Depresszió

2012.03.16

 I. fejezet – Depresszió

 

Az élet iskolája a legnehezebb dolog a világon. Tele van szenvedéssel és fájdalommal. A gyermekkor hamar elillan és átveszi helyét a felnőttek világa.

- Migihayami Kameko! – lépett ki az ajtón egy nővér. Élet vidám arca eszembe jutatta a gyermekkorom gondtalan éveit.

- Megyek! – feleltem és óvatosan lépkedve bementem a rendelőbe. Az orvos alaposan megvizsgált majd elküldött a pszichológushoz, hogy megerősítse a döntését.

- Rendben, akkor ön hazamehet kisasszony! Viszont szeretném látni minden hónapban minimum egyszer kontroll vizsgálaton. – mondta ő aláírva a zárójelentéseket.

- Ígérem! – egyeztem bele. Az iskolában minden visszatért a régi kerékvágásba, de nélkülem. Másik városba költöztem a barátnőmhöz és megpróbáltam újra kezdeni mindent. Négy hónappal később kirúgtak a tanári állásomból, mert egy régi kollégám jól ismerte az ottani igazgatót. Az pedig úgy döntött nem hajlandó tovább alkalmazni. Egy rossz döntés és borul a kártyavár, amit olyan nehezen építettem fel.

- A mély depresszió nem megoldás! – nézett rám a pszichológus.

- Talán igaza van. – motyogtam az orrom alatt.

- Ön még nagyon fiatal, hogy feladja. Gondoljon a szép emlékekre, amik átsegítették önt a régi problémáin. Írjon mondjuk, naplót az érzéseiről. Az hátha előrébb juttatja majd az eseményeket. – tanácsolta ő majd hazamentem. Hazafelé menet a doki szavai jártak a fejemben. Fiatalnak tartott a mély depresszióhoz, de én túl öregnek látszottam reggelente a tükörben. Kagome is megijedt tőlem mikor először meglátott miután felmondtak nekem a suliban. Már szinte legjobb barátnőmként is feladta a reményt, legalábbis én így láttam. Egy felelőtlen éjszaka, majd pár hét múlva egy autó elgázolt és végeredményben elvesztettem a legféltettebb kincsem.

- Segítesz rendet rakni? – néztem fel Kagoméra.

- Szívesen! – felelte. A nap végére minden a helyére került és halvány remény ébredt bennem.

- Együnk valamit. – sóhajtottam. Hirtelen puffanás hallatszott a hátam mögül. Kagome véletlen elejtett egy dobozt, melyben régi fotók voltak.

- Azonnal összeszedem. – nézet rám és minden képet visszarakott a dobozba, bár egyet nem vett észre. A középiskolában készült a parkban, ahol egy fiatal fiúval álltam. Akkor még boldog voltam és elkerült minden baj.

- Várj Kagome, ezt hagyd itt az ágyon. Később még átnézzük közösen.

- Rendben. – mondta és halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Gyertek enni! – kiáltott Sue néni a konyhából. Kagomét a középiskola után ismertem meg és a legjobb barátnők lettünk. Az ember csakis a bajban ismeri fel az igaz barátokat. Vacsora után Kagome és én szemügyre vettük az ágyon lévő fotókat. A szüleim, a húgom, egy régi barátnőm és a fiú a parkban. Ők mind a múltam részei és én megfeledkeztem róluk. A legjobb barátnőm egy szörnyű balesetben halt meg, a szüleim örökre elváltak és a húgomat nagyon ritkán látom. Mióta az élet iskolájába járunk kevés időnk maradt a családra.

- Ő kicsoda? – érdeklődött Kagome. A képen egy velem egykorú fiúval voltam lefényképezve valamikor nyolcadikban.

- Kim Naroku az első szerelmem volt általánosban. Akkoriban minden sokkal egyszerűbbnek tűnt.

- És a parkban lévő fiú? Róla sosem meséltél. – gondolkozott el Kagome.

- Hmm… Kuniumi Maitake . Nem is tudom mi lett volna velem nélküle a középiskolában. – vettem a kezembe a képet.

- Mesélj el mindent létszi! Olyan keveset tudok rólad, pedig a legjobb barátnőm vagy. – lágyan megsimogattam a fejét és az ölembe vettem a fotókkal teli dobozt. Kinek kell itt napló, ha van egy jó barátom! Talán így még könnyebb lesz átvészelni ezt az egészet. Kagome mellém ült és figyelmesen hallgatta végig az életem történetét. Sosem gondoltam volna, hogy Sziulinon kívül még lesz valaki, akiben igazán megbízhatok. Kagome elmondhatatlanul kedves és figyelmes lány volt mindig.

- Sok évvel ezelőtt kezdődött minden, mikor még általánosba jártam. – néztem fel rá és a képeket nézegetve megelevenedett előttünk a múlt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.