Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


V. fejezet - Natsuhi 25. szülinapja után...

2012.11.20

 V. fejezet - Natsuhi 25. szülinapja után...

 

Natsuhi

 

Minden olyan csodálatos és egyszerűen káprázatos. Egy év Japánban, álmaim földjén. Még most is alig hiszem el, hogy Carlisle elintézte nekem ezt a kis melót. Végre láthatom Yume-t és Yuki-t és.... Natsu-t. Hmm... fel a fejjel majd csak túl leszek rajta hamarosan. Jeant elhelyeztem Melani-nál, ami azt illeti kicsit kellett már ez a madár mentes kiruccanás. Még szerencse, hogy a szálloda nincs messze attól a helytől, ahol Yume lakik a fiúkkal. Hihetetlen még mindig számomra ez az egész kirándulás.

Tokyo egyszerűen csodálatos, hely alig tudok vele betelni. Szerencsére eltudok igazodni valamennyire Yume nélkül is ebben a világban. Végre itt annyi év után újra úgy érzem haza értem. Felemelő érzés ahogyan meglepett arcú emberek néznek rám a japán kiejtésem miatt. Na igen ez természetes, hiszen bár nem vagyok teljesen japán azért a kiejtésemen aligha hallatszik. Yuki sok mindenre megtanított. Hmm… az én kedves öcsikém!

„- Haló! Natsuhi? Mondd hogy érzed magad? Minden rendben?” – hallottam Angel hangját a telefonban. Mélyen felsóhajtottam és kilépve a szobám erkélyére végig szemléltem Tokyo-t.

- Ne aggódj! Minden rendben van és minden olyan tökéletes itt. Látnod kéne milyen gyönyörű a kilátás a szobámból. – nevettem fel, ezzel jelezve, hogy feleslegesen aggódik értem. Angel volt számomra az a tökéletes barát, akivel mindent megosztottam a világon. Az összes titkom és vágyam.Na igen olykor az agyára mentem, de ő mégis velem maradt és vigyázott rám.

„- Jól van, csak érdeklődtem. Mikor találkozol Yume-val?”

- Nem tudom. Talán holnap. Még gyönyörködöm kicsit Japánban aztán majd elmegyek hozzá is. Nem  lesz egyszerű dolgom, ha ő is ott lesz. – sóhajtottam fel.

„- Tudom életem, de egyszer túl kell lépned ezen. Tudom mennyire hiányzik neked és mennyire fog fájni amikor meglátod őt, de szembe kell nézned vele. Mutasd meg neki, ki is vagy te igazán és ne feledd Yuki ott van veled, ahogy Yume is.” – tanácsolta Angel. Ha ő nem, lenne nem tudom mi lett volna velem. Attól tartok még mindig abban a másik világban csatangolnék…

- Rendben van! Most mennem kell Angel majd felhívlak később rendben? Légy jó....

"- Akkor később."- mondta még utoljára majd letette a telefont.  A másnap reggel gyorsan eljött és mindent aprólékosan elő készítettem. Yume-nak és Ayako-nak egy-egy doboz bonbon, míg a fiúknak valami ínyenc különlegesség. Minden útra készen áll egy nagy táskában. Hmm… remélem Yume otthon van vagy esetleg Yuki. Még szerencse, hogy a szálloda csupán két sarokra volt a barátaimtól.Óvatosan megnyomtam a csengőt és azon imádkoztam, hogy Yume nyisson ajtót.

- おはよう! – hajoltam meg kissé és végig mértem az előttem álló fiút. Úgy tűnik Yume megfeledkezet rólam..

- おはよう! Te ki vagy és mit keresel itt? – nézett végig rajtam. De a mobilom gyorsabb volt nálam!

- Halló, Yume! – vettem fel a reménykedve.

„- Ne haragudj! Olyan sok dolgom volt, hogy elfelejtettem mikor jössz pontosan.”

- Semmi baj Yume. Megmondanád ennek a szép fiúnak, hogy ki vagyok! Persze csak burkoltan. – mosolyodtam el.

„- Persze. Ha morcos képe van kissé, akkor éppen Aoi-val állsz szemben!” – nevetett fel Yume majd átadtam a mobilom a fiúnak. Pár perc múlva a nappaliban voltam és csodálkozva néztem körbe. Álomittas lépteket hallottam majd egy ismerős hang ütötte meg a fülem.

- Yuki? – fordultam felé és alaposan szemügyre vettem a fogadott öcsémet.

- Nee-san! – mosolyodott el és magához ölelt. Bár Aoi jó házigazdaként viselkedett, de bevallom unatkoztam kicsit. De tény, hogy nem volt közös témánk sem, de Yuki-val annál több. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el a megérkezésem óta, de úgy éreztem túl sokáig maradtam. Jót beszélgettem Yuki-val és néha bekapcsolódott Aoi is, de Yume kezdett már feltűnően hiányozni.

- Nii-san, nekem most mennem kell. Ha nem baj holnap is átjöhetek?

- Várni foglak, jól éreztem magam a társaságodban. – mosolyodott el Yuki. Ekkor nyílt az ajtó és végre megérkezett Yume is.

- Szia! Bocsáss meg a késésért! – ölelt át Yume. A mögötte lévő srác elterelte a figyelmemet, hiszen ez volt az első alkalom, hogy személyesen is találkoztam vele. Alig hiszem el, hogy itt állok a barátaim közt.

- Yume, ne aggódj! Yuki-val volt időnk végre nyugodtan beszélgetni miközben Aoi rendes házigazda volt – mosolyogtam.

- Holnap találkozunk, igaz? – jelentette ki Aoi.

- Későre jár, megyek. Pihenjetek ti is. – búcsúztam el. Nem tudom hogyan, de Aoi egyre közelebb merészkedett hozzám, míg végül egy pár nem lettünk. Az egy év gyorsan elröppent, de nem fájdalom mentesen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.