Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


III. fejezet - Az igaz szerelem I. rész

2012.11.20

 III. fejezet – Az igaz szerelem I. rész

 

Yuki

 

Mi ez a hely vajon? Hova hozott engem Natsuhi? Ott van Yume és Angelika, de nem hallom mit mond Yume. Mi folyik itt? Natsuhi megfogta a kezem és hirtelen itt voltunk, de vajon hol van az az itt? Félhomály van, mintha egy sivatagban lennénk.

- Nyugodj meg Yuki! Itt biztonságban vagy. – nézett rám Natsuhi és ekkor Yume és a többiek eltűntek. Ketten maradtunk csupán Natsuhi-val.

- Hol vagyunk, és hová lettek a többiek? – de a választ csak később értettem meg.

- A kezdeteknél, amikor minden elkezdődött. Ők nem jöhetnek, az megváltoztatná a történelmet ennél is jobban. Ne feledd, engem csak te látsz most Nii-san. Figyelmeztetlek, nem tehetsz semmit, csak nézed az eseményeket. Nézd és lásd is, ami volt, és ami még lehet ezek után. – ölelt át Natsuhi lágyan majd minden megváltozott körülöttünk.

 

***********

 

Milyen gyönyörű lány! Vajon honnan jött ide? Biztos cserediák, de vajon honnan? Egyáltalán nem Japán, az egyértelműen látszik rajta. Hmm… remélem mellém fog ülni órán, akkor talán lenne esélyem közelebbről is megismerni őt.

- Jó reggelt! Szabad ez a hely? – nézett le rám a gyönyörű szemeivel és én boldogan mondtam igent. Mellém ült, te jó ég? Mit mondjak neki? Nem jut eszembe semmi sem!

- Yamamoto Yuki vagyok, és te? – de hülye vagyok, hiszen az előbb mondta a tanár, hogy valamilyen Yume…

- Takashima Yume. Most érkeztem Magyarországról, ami Európa közepén elhelyezkedő kis ország. – nézett rám és én egyből elolvadtam a hangja hallatán. A Japán kiejtése tökéletes és milyen pontos, mintha az anyanyelve lenne. Yume… milyen szép név.

- Messzire eljöttél akkor a hazádtól, nem?

- Hmm… szeretek itt lenni. Tele van csodálatos helyekkel, és nem véletlenül jöttem pont ide. Itt van az, amit keresek már régóta. – mosolyodott el Yume, és az óra végén lévő csengő megszakította a beszélgetésünket. Egész nap Yume utolsó mondata járt a fejemben. Vajon mit keres? És vajon megtalálta már? Lehet, hogy van itt egy barátja, aki várja őt?

„- Te jó ég! Én ilyeneken filóztam akkor?”- ültem le egy padra az egyik parkban.

„- Nehéz visszanézni, igaz? Amikor először megláttad, és a benned kavargó érzések és gondolatok sokasága.” – ült le mellém Natsuhi.

„- Hogy tudunk mi beszélgetni? Egy hang sem jön ki a torkomon.”

„- Úgy gondoltam így kevésbe néznek hülyének, ha gondolatban társalogsz csak. Egy kívül álló számára úgy nézel ki, mint aki ül a padon és elgondolkozik az élet rejtelmeiről.” – mosolygott Natsuhi. Az ő mosolya más volt, mint Yumé-é. Lágy ugyanakkor tele volt szeretettel, Natsuhi már csak ilyen volt.

- Hé Yuki jössz velünk? – kiabáltak nekem a haverjaim messziről. Automatikusan Natsuhi felé néztem, de ő csak mosolygott.

„- Menj csak! Ne feledd minden magától megy, nem tudod irányítani.”

- Megyek! – jött vissza a hangom és lassan lépkedve magam mögött hagytam Natsuhi-t, aki a padon ült. A nap végére teljesen elfáradtam, de mégis sokat foglalkoztam azzal, amit Yume mondott. Talán majd holnap megkérdezem, hogy értette azt, amit mondott. Így is volt, minden ment a maga módján. Yume elmesélte mennyire szereti az itteni embereket és, hogy nincs senkije, akit itt ismerne. Őszintén szólva teljesen egyedül volt, tehát van esélyem elnyerni a szívét.

„- Hihetetlen mennyi minden van itt, és te nem is vetted észre ezek szerint. Nagy hiba, de legalább most van időd megnézni, ami felett elsiklottál.” – jelent meg mellettem Natsuhi az iskola folyosója kellős közepén a nagy tömegben. Hát… mit mondhatnék, ügyesen kerülgette az embereket, nehogy valaki is átmenjen rajta. Pár héttel később, amikor…

- Hé haver, lenne kedved este bulizni jönni. Felszedünk néhány csajt aztán… - Aoi hangja elnémult hirtelen, én pedig gyors szemmozgással Natsuhi-ra néztem.

„- Észre vett? Aoi is lát téged ezek szerint.” – aggódtam.

„- Fordulj meg, és látni fogod, amit ő is lát. Sosem nézel a hátad mögé azt már megfigyeltem. Kedves Nii-san fordulj meg lassan.” – tanácsolta Natsuhi és akkor pillantottam meg Yumé-t.

- Te aztán gyors vagy! Ne haragudj, de segítenél nekem egy kicsit. Találtam egy olcsó és szép albérletet nem messze a sulitól. Nem tudsz néhány embert véletlen, akik megbízhatóak és szívesen laknának velem egy fedél alatt?

- Hát…

„- Mi az, hogy hát…? Te jó ég, hogy jöttetek akkor össze?”

- Szívesen leszünk a lakótársaid, igaz Yuki?! – szólalt meg helyettem Aoi.

- Köszönöm. Még elfér egy ember, ha esetleg tudtok valakit, csak szóljatok, rendben? – mosolygott Yume és sarkon fordulva elment. Hihetetlen, Aoi csak úgy rávágta, hogy lakótársai leszünk Yumé-nek. Egy fedél alatt Yume és én? Hát ez csúcs és mit kezdek a konkurenciával, akiket haza hoz majd? Ilyen nincs miért csinálta ezt Aoi?

- Hé jól vagy? Kicsit elsápadtál. Jól érzed magad? – nézett rám Aoi.

„- Semmi baja nincs csak szerelmes. Bizony ám! Valaki itt nagyon is szereti Yumé-t. Bár engem is meglepett Aoi, nem gondoltam volna, hogy miatta lettetek lakótársak!” – kuncogott Natsuhi és Aoi mellé állt.

- Mit? Ja, jól vagyok! Miért mentél bele a lakótársi felkérésbe? – érdeklődtem.

- Látod ki a barátnője? – mutatott Aoi egy csinos lányra Yume mellett.

- Aya-san? Na ne, te képes voltál csak amiatt a csaj miatt belemenni, hogy legyünk lakótársak Yumé-val? Te megőrültél Aoi, de most komolyan. És mi lesz, ha dob a csaj akkor nem leszel többé a lakótársunk?

- Yuki te folyton csak aggódsz. Ayako-t bízd csak rám, oké? – nézett rám határozottan Aoi. Natsuhi szemei kikerekedtek, amikor megtudta miért ment bele Aoi igazán ebbe a dologba azt hittem ott helyben felrobban mérgében. De tévedtem. Natsuhi más miatt volt hirtelen dühös, azóta a nap óta ritkán mosolyog Natsuhi.

- Lakótársak? És hányan lennénk? – érdeklődött Natsu.

- Yuki, Ayako, te, én és Yume! – sorolta a neveket Aoi. Natsuhi az ablaknál állva nézte az udvart, és nem tudtam mit csináljak. Ösztönösen az ablakhoz mentem és azt tettem, amit ő. Néztem az udvart, ahol a többiek éppen beszélgettek.

„- Sajnálom!”

„- Mit? Jaj Nii-san nem a te hibád oké? Ne foglalkozz velem most. Inkább figyelj oda, mit mond Natsu.”

- Rendben akkor megyek én is. Három srác, két csajjal összezárva ez tök jól hangzik. Mikor költözünk? – nevetett fel Natsu majd követte Aoi is. Natsuhi arcán ekkor legurult egy könnycsepp.

- Majd Yuki megkérdezi, igaz? – nézett rám Aoi.

- Persze! – vágtam rá gyorsan.

- Valami gond van? Nagyon fura vagy ma. – érdeklődött Natsu.

- Hagyd most elgondolkozott. Olyan, mintha lenne vele valaki néha, nem?

- De. Néha nekem is fura érzésem van, amikor így hárman együtt vagyunk. – mondta Natsu és ekkor minden megváltozott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.