Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Epilógus

2012.11.20

 Epilógus

 

Angelika

 

A tenger hullámainak hangjára ébredtem fel. Megint Natsuhi-val álmodtam és a többiekkel. Úgy éreztem képzelődöm, mikor meghallottam Natsuhi szívből jövő nevetését. Óvatosan nyílt az ajtó, majd egy kettő éves kisfiú totyogott be és felmászva az ágyra nagy puszit adott az arcomra.

- Gyere anya! – mosolygott és gyorsan felöltözve a karomba vettem.

- Nézzük meg, hol vannak a többiek. – emeltem kissé a magasba, amire felnevetett a kis huncut. Emmett mióta járni tud nincs olyan reggel, hogy ne ő ébresztene fel.

- Jó reggelt Angel! – mosolygott rám Natsuhi a nappaliban állva. Letéve Emettet magamhoz öleltem rég látott barátnőmet. Sokat változott amióta nem láttam.

- Oh, hát ez meg mi volt? – engedtem el Natsuhi-t.

- Csak a kis Azumi. – nevetett fel és a kezemet a hasára helyezte. Őszintén szólva nagyon is eleven volt a kislány a pocakban. Natsuhi csak úgy sugárzott a boldogságtól.

- Mami, Mami… - kiabálta egy négy éves kisfiú.

- Sasuke állj már meg! – szaladt utána Natsu.

- Látom van, ami nem változik sosem. – nevettem fel. A kis Sasuke pont olyan szeles volt, mint az édesanyja. De bájával, mellyel levette a lányokat a lábukról, na azt Natsu-tól örökölte. A boldog család azt hittem már nem látom őket.

- Angel az idő változik csupán. – nevetett fel Natsuhi. 4 hosszú éve nem láttam őket, nem csoda ha elpityeredtem. Éreztem kedves barátnőm szeretettel átitatott ölelését és ez mindent felülmúlt.

 - Sziasztok! Többiek nem jöttek veletek? – érdeklődött Melani.

- Hamarosan itt lesz a gerle pár. Tudjátok olykor nehezen indul a reggel. – mosolyodott el Natsu. Na igen az Internet világa összekötött minket és sokszor beszélgettünk egymással. A barátokat nem veszíthetjük el attól függetlenül, hogy messze vannak ezt még Natsuhi is jól tudja már.

- Gyertek ki a teraszra, készen vagyunk! – hallottam meg Carlisle mézédesen csengő hangját. Mindannyian ki mentünk a teraszra, ahol minden szépen tálalva volt.

- Meglepetés! – kiáltotta Yuki és Yume egyszerre a hatalmas tortával a kezükben. Meglepetten néztem körbe, hiszen ma egyikünknek sincs szülinapja!

- Jó újra itthon lenni! – suttogta a fülembe Natsuhi majd rám kacsintott. Ekkor döbbentem rá, hogy ma van a barátságunk évfordulója, mely mindannyiunk számára örömteli esemény. Tökéletes volt minden és nevetve tekintettünk a múltunkra vissza. Az igaz barátság sosem múlik el bármilyen távol is legyünk egymástól. Ezt sose felejtsétek el…

 

 Vége      2012. augusztusa

 

(Jacky Cullen)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.