Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VIII. fejezet

2012.08.19

 VIII. fejezet

 

„Valahol messze Dél-Koreában élt egy fiú, aki nem volt más, mint a Menny postása. Egy nap találkozott egy fiatal lánnyal és egymásba szerettek. A szerelem még a halált is legyőzte és a két fiatal újra egymásra talált…”

Milyen szép történet nem igaz? Bár Natsuhi-ra is rátalálna az igaz szerelem, mely mindent legyőz. Na, de vajon létezik ilyen a valóságban is? Az emberi érzések jönnek, és már mennek is tovább, sosem állnak meg egy percre sem, hogy lehet így élni egyáltalán? A szerelem végtelen, de azért szerintem nem mindenesetben. Van mikor, csak egy fellángolásként jelenik meg, de van mikor mindent visz, és akkor az emberek teljesen vakká válnak tőle.

- Jó reggelt Jean! – mosolygott rám Natsuhi és ez a mosoly teljesen levett a lábamról. Natsuhi teljesen megváltozott, mióta nem dolgozik a múzeumnak, és meglepően vidám mikor vacsora után eltűnik a vak sötétségben. De vajon hová megy?

„- Jó reggelt neked is! Keresett téged tegnap késő este egy fiatal srác. Valami süteményféle volt nála. De mivel nem talált itthon elment haza.”

- Oh, teljesen kiment a fejemből. Tegnap reggel Penny említette, hogy átküld némi sütit. Mondd, csak hogy nézett ki az a srác? – nézett rám érdeklődve Natsuhi.

„- Nem is tudom. Magasnak tűnt és olyan fura kinézete volt főleg, ahogy rád szokott nézni! A hideg futkos a hátamon tőle.”

- Tehát James volt az. Ő a legidősebb a három fiú közül, tudod?

„- Akkor is a hideg ráz ki, ha csak meglátom. Csak tudnám miért?” – erre Natsuhi felnevetett. Sosem hallottam még így szívből nevetni, mint akinek semmi baja nem lenne a világgal.

- Mit kezdenék nélküled kedves Jean? Az érzés, mely ellenszenvet vált ki belőled James láttán, az a féltékenység édes Jean. De nem kell aggódnod James miatt, azt bízd csak rám, rendben?

„- Ahogy akarod. Csak tartsd távol tőlem addig is.”- mondtam még utoljára majd óvatosan kivánszorogva a kalitkámból, meglegyezgettem a szárnyaimat.

- Szia Natsuhi! – jelent meg a semmiből James.

- Szia! Mehetünk? – mosolygott Natsuhi és a fiú karjába karolva elindultak. Mi? Mit csinál Natsuhi és James? Nem azt a Jaejoong-ot szereti Natsuhi? Most akkor mi van most pontosan? Miért kell engem mindenből kihagyni?

- Anya küldött neked sütit. Remélem tetszeni fog.

- Penny mindig is jó volt a konyhában és szerintem azóta sem változott, illetve még jobb lett. Mesélj inkább, mi van veled mostanában? A sok munka miatt valahogy nem igazán értem rá ilyenekkel foglalkozni. Sajnálom. – nézett fel a fiúra Natsuhi. A kíváncsiság majd kilyukasztotta a gyomromat, hogy vajon mi folyik köztük. Hallótávolságban követtem őket, hogy kiderítsem mit titkolt el előlem még kedves gazdám.

- Az élet kiszámíthatatlan, akárcsak a szerelem. Teljesen megváltoztatja az embert, te is így gondolod, Natsuhi? – érdeklődött James.

- Az igaz szerelem valóban képes ilyen bolondságokra. Viszont akkor is muszáj nyitott szemmel járni. Sajnos mostanában túl sokan hiszik azt, hogy a szerelem egyfajta játék, melyből ki- és beléphet az ember bármikor. De ez nem ilyen egyszerű… - kezdte Natsuhi, és egész úton ezzel a témával kapcsolatban beszélgettek James-szel. Olyanok voltak, mint két szerelmes, akik egymás iránt csupán testvéri szeretetett éreznek, és teljes mértékben megértik egymás különös érzéseit. Míg Natsuhi azt a Jaejoong-ot szerette, James egy vele egykorú lányért volt oda. Mégis meglepően jól elbeszélgettek ők ketten a szerelem rejtélyeiről, mely veszélyessé is válhat olykor. James még iskolába járt, de ez cseppet sem zavarta Natsuhi-t, hiszen testvérének tekintette a fiút. Bár kissé meglepődött, hogy egy arcra puszit kapott James-től. Ugyanis azelőtt sosem fordult elő az ilyesmi köztük, hiszen a szívük mást szeretett mindig is.

- Jó munkát! – mondta James majd az iskola előtt elváltak az útjaik.

- Jó tanulást! – jutott szóhoz Natsuhi. Nem tudom mi járhatott akkor Natsuhi fejében, de ezek után körülbelül két hónapig korábban ment dolgozni. Nem akart James-szel lenni arra a kis időre sem míg a munkahelyére nem ért. Nem tudta hova tenni James hirtelen változását. De a szerencse nem éppen az ő oldalára állt.

- Jó reggelt nővérkém! - jelent meg James a semmiből szívrohamot hozva Natsuhi-ra.

- Szia! – jutott szóhoz Natsuhi. Ez már nem az ő napja volt onnantól kezdve az már biztos.

- Régen láttalak, sok a munka? – érdeklődött James.

- Hát… valahogy úgy. Mondd csak, együtt vagy még azzal a lánnyal, igaz?

- Igen, de ennek most mi köze a munkádhoz? – lepődött meg James.

- Semmi csak kíváncsiskodtam. – vont vállat Natsuhi, de az arcán jól láttam mennyire megkönnyebbült. De mielőtt arcra puszival üdvözölhette volna végre James, hirtelen elfordult tőle Natsuhi. A fiú arckifejezése teljesen ledöbbentett abban a pillanatban. Nem értette, mi baja van kedves gazdámnak. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy kedves gazdám és James között nézeteltérés van. Bár tény, hogy Natsuhi kezdte azzal, hogy két hónapig kerülte a fiút.

- Sajnálom azt hittem… mindegy is. – sóhajtott fel James és sarkon fordulva elindult volna éppen haza mikor hirtelen Natsuhi elkapta a karját.

- Ne haragudj. Csak annyira új még nekem ez. Sosem voltál ennyire közvetlen velem, és mielőtt félreértenénk egymást én…

- Ezt ne! Nem kell megmagyaráznod folyton, hogy mit és miért teszel. Én csupán a fogadott öcséd vagyok nem igaz? Akkor nincs itt semmi baj! – jelentette ki James és gyengéden átölelte Natsuhi-t. A hideg külső alatt úgy látszik egy melegszívű lélek lakozik James esetében, de vajon azt tudja mit rejt igazán Natsuhi szíve?

- Sajnálom. – engedte el a fiút Natsuhi és ebből jól tudta már James, hogy időt kell hagynia Natsuhi-nak, mire hozzászokik a változáshoz. Egy kedves szomszédból idővel egy megértő testvér lett, amiért hálás volt Natsuhi. A szülei halála után Penny volt az, aki ellátta anyai jó tanácsokkal, és tisztelte őt ezért Natsuhi. Ráadásul miután egyedül maradt, egy idő után érzelmileg is kötődött Penny-hez, mintha ő lett volna az édesanyja. Így kapott három fiútestvért is, akiket szintén szeretett. „A legjobb barát az a testvér, akit az ég nem adott meg nekünk.” És ez Natsuhi viharosnak mondható életében valóban így is volt.

- Ez meg micsoda? Az újság szerint egy sárkányt látott pár napja egy földműves mikor kiment este, a csillagokat nézni. Mik nincsenek? – lépett ki az ajtón Angelika. Ekkora már James is elengedte Natsuhi-t, és érdeklődve fürkészte a lány arcát. Natsuhi elvette az újságot Angelikától, majd alaposan megnézte a képet, mely az állítólagos sárkányt ábrázolta.

- Érdekes. Pont akkor bukkan fel, mikor te éppen Dél-Koreába mész. Hmm… a múzeum tehetne egy közlönyt az ügy kapcsán és, hogy itt is volt valaha egy ilyen példány, mely félelemben tartotta a falusiakat.

- Natsuhi szerintem csak egy megerősítésre lesz szükség. Ugyanis ez a hely pont itt van a falu másik szélén. És e szerint a temető irányában tűnt el az a lény. – mutatott a cikk többi részére James.

- Azt hiszem, most már tudom mi folyik itt. De azért ennyire nem kellett volna a múzeumnak idáig süllyednie Angel. – Adta vissza az újságot Natsuhi.

- Miről beszélsz? Natsuhi mi van veled? Mióta bejelentettem, hogy Dél-Koreába megyek, te ilyen fura vagy. Mi történt veled kedves barátnőm? – lepődött meg Angelika.

- Semmi és pont ez a baj. – felelte Natsuhi majd bement a házba. James elköszönt és végre hazament, míg Angelika a hintaágyon ülve azon merengett, hogy ezúttal mi baja lehet Natsuhi-nak a világgal. Aztán lesetett neki végre. Gyorsan felhívta Yumét vagyis megpróbálkozott vele. Valamikor hajnalok - hajnalán sikeresen elérte Yumét és megbeszélt vele egy találkozót, mikor Dél-Koreába megy. Mihelyst lesz egy kis szabadideje, átugrik Japánba Yuméhoz és megbeszélik személyesen a dolgokat. Ha elterjed a sárkány híre a faluban biztosan lesz valaki, aki felfigyel majd rá, és amilyen szerencsés tud lenni Natsuhi tuti, hogy az illető nála köt majd ki. És, hogy mi lesz azután azt csak Natsuhi tudhatja. Mindenesetre Angelika minden lehetőséget megragad Dél-Koreában, hogy jó hírekkel térjen haza az expedícióból. Még ha ahhoz az is szükséges lesz, hogy Jaejoong-ot a fülénél fogva rángassa el Natsuhi-hoz. Ki tudja nem igaz? Hiszen ha egyszer Angelika minden erejét beveti, hogy minden sikerüljön akkor nincs, aki megtudná állítani benne. Az igaz barátok mindig kiállnak egymásért, és lehetőségükhöz mérten mindent megtesznek, amit csak tudnak a másikért. Bármilyen nehéz is lesz a feladata mostantól Angelikának biztos vagyok benne, hogy ügyesen megfogja oldani. Hiszen Natsuhi sem merengett sokat mikor a JYJ helyett Sharont választotta, ami nagyon szép ajándék lett Angelika születésnapja alkalmából. És, hogy vajon miként találkozik Natsuhi azzal a fiúval hamarosan kiderül. Alig várom, hogy lássam milyen is igazán Jaejoong. Minden bizonnyal nem véletlen szereti őt ennyire Natsuhi. Oh, olyan kíváncsi vagyok…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.