Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


V. fejezet - Boldog szülinapot Angel...

2012.08.19

 V. fejezet – Boldog szülinapot Angel…

 

Milyen szép az idő ma reggel, bár Natsuhi is láthatná idefentről a világ szépségeit. Bár ahogy elnézem ő is éppen nagyon elfoglalt mostanában. Ráadásul egyre közeledik Angelika születésnapja, ami kíváncsisággal tölt el. Vajon sikerül kedves gazdám terve? Még szép, hiszen a legjobb barátnőjéért mindent megtenne. Nézzük csak vajon hol tart most?

- Oh, szia Jean! Elfáradtál? – nézett rám Natsuhi.

„- Csak egy kicsit. Mit csinálsz éppen?”

- Az utolsó simításokat végzem Angel születésnapi meglepetésével kapcsolatban. Sikerült némi pénzt megspórolnom hozzá, amit cseppet sem bánok jelenleg, hogy Angelre kell költenem. Majd újra összeszedem a dugi pénzem és akkor az én álmom is megvalósulhat. – sóhajtott fel Natsuhi.

„- Elárulod nekem a meglepit? Légyszi Natsuhi!”

- Hát, ha ilyen szépen nézel rám nem tehetek mást. – mosolyodott el Natsuhi. Miután megtudott pár dolgot a Within Temptation-ről elkezdett nyomozni utánuk. Hogy éppen merre turnéznak, vagy mik a terveik a közel jövőben. Aztán összeszámolta a megtakarított pénzét, amit az álmaira szánt és felkereste az egyik televíziós csatornát. Némi huzavona után sikerrel járt és Angelika kedvenc együttese is belement a dologba. Csupán némi apróság van még hátra, amit el kell intéznie, és akkor minden szinte tökéletes lesz.

„- Olyan kíváncsi vagyok Angelika szülinapi bulijára. Tényleg kik lesznek ott?”

- Hmm… te, meg én az már biztos. Több mint valószínű, hogy Carlisle és Melani is itt lesz. Meg gondolom néhány kedves munkatársa, de ezt majd kipuhatolom. – vont vállat Natsuhi. Másnap reggel a múzeumban nézelődtünk mikor Angelika megjelent egy nagy dobozzal a kezében. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett benne, de nem jókedvéből cipelte az biztos.

- Segítesz ezeket kipakolni Nefertitihez? – érdeklődött Angelika ránk nézve és Natsuhi letette a kalitkámat a pultra, hogy tudjon segíteni a barátnőjének. Miközben megbeszélték milyen uralkodó is volt ez a Nefertiti nevezetű hölgy elszaladt az idő a pakolással. Gyorsak voltak és szépen el voltak ennek ellenére rendezve a különböző csecsebecsék a vitrinben.

- Mondd csak kik lesznek ott a bulin? – terelte el a témát Natsuhi.

- Csak mi ketten, meg Carlisle és persze Melani. Tudod, nem meri egyedül otthon hagyni a kis lányt. – sóhajtott fel Angelika.

- Semmi baj majd Melanit lefoglalja szerintem Jean. – nézett felém Natsuhi.

- Remélem. Néha a hideg futkos a hátamon, ha meglátom. Csak tudnám, miért néz rám mindig úgy, mintha a halálomat kívánná.

- Csupán féltékeny. Lehet, hogy Carlisle véletlen mondott valamit meggondolatlanul ő pedig ezt túl kombinálva ellenkezik, egy pótanyukával kapcsolatban. Vagy erre még nem is gondoltál mi? Hmm… régészek! A múlt szakértői, de a jelenben valahogy nem éppen okosak. – csóválta a fejét Natsuhi.

„- Á… segítség! Natsuhi…”

- Melani azonnal tedd le Jeant. Hányszor kell elmondanom, hogy ami nem a tiéd ahhoz nem nyúlhatsz hozzá engedély nélkül? – vette el a kis lánytól a kalitkámat Carlisle. Persze Melani egyből dúlt-fúlt mérgében és olyan szavakat vágott az apjához, amiket jobb nem is említeni. Ekkor Natsuhi elkapta Melani karját és úgy nézett rá, hogy azt nem kívánom senkinek sem. Nem volt dühös, de az arckifejezése csendre intette a gyermeket. Egy szó nélkül Melani elhallgatott és ijedten nézett fel kedves gazdámra. Vajon most mi lesz?

- Okos kis lánynak tartottalak, de az előbbi viselkedésed miatt eltiltalak Jeantól. Bár van egy olyan érzésem, hogy egy darabig ő sem akar veled lenni. Nem szokásom más családi ügyeibe beleszólni, de nem vagy már olyan kicsi, hogy ne tudd felfogni a dolgokat. Apukád folyamatosan dolgozik és kiteszi a lelkét csak azért, hogy neked tudja biztosítani a jövődet. Bár jól tudom, hogy ez téged cseppet sem érdekel, mert Jean jobban leköt. Itt az ideje, hogy kicsit te is tegyél valamit apukádért. – mondta Natsuhi haláli nyugalomban, és én csak néztem. Sosem láttam ilyennek azelőtt. Angelika és Carlisle is meglepetten néztek rá és arra vártak vajon mi lesz még ezután. De Natsuhi csak annyit tett, hogy elengedte Melani karját, majd Carlisle felé nyújtotta a kezét, hogy átvegyen tőle.

- Oh, tessék. – jutott szóhoz Carlisle.

- Köszönöm. Nekünk most mennünk kell. - ezek után elindultunk hazafelé, bár még néhány szófoszlányt hallottam a múzeumban.

- Sosem láttam ilyennek azelőtt. Azt hittem… - csuklott el a hangja Carlisle-nek.

- Bevallom őszintén, hogy én sem. Mindenesetre visszafogta magát Melanival kapcsolatban és szerintem jobb, ha erről nem is teszünk említést többet. Amíg Melani jó kis lány, addig nem lesz semmi baj. – sóhajtotta Angelika. És mennyire igaza volt! Az a gyermek emlékeztethette valakire Natsuhit, aki hasonlóan akaratos volt és sosem értett meg semmit. Persze ez a valaki nem volt más, mint a saját húga. Lassan közeledett a várva várt szülinapi parti és izgatottan leskelődtem a kalitkám rácsain keresztül, hogy vajon mi lesz most.

- Gyere Jean. Megelőzzük az újabb bajt, ugyanis míg a kalitkádon kívül vagy odarepülsz, ahová szeretnél és nem kell aggódni Melani miatt. – nyitotta ki a ketrecem ajtaját Natsuhi.

- Vársz még valakit Natsuhi? Mert úgy hallottam jött még egy autó Carlisle-len kívül.

- A legjobbkor érkeztek. – mosolyodott el Natsuhi és sarkon fordulva kiment az udvarra, hogy fogadja a vendégeket. Hát nem is kell mondanom szerintem, hogy mekkora meglepetés volt ez Angelika számára. Óvatosan nyílt az ajtó, aminek Angelika éppen háttal állt és egy furán ismerős hang kezdett kissé énekelni.

- Happy bithday to you! Happy bithday to you! Happy bithday Angelika! Happy bithday to you! – énekelte Sharon, egy Natsuhi által készített tortával a kezében. Angelika annyira meglepődött, hogy azt sem tudta mit tegyen. Teljes volt a meglepetés ereje az már biztos.

- Boldog születésnapot Angel! – jelent meg Natsuhi is a konyhában széles mosollyal a száján.

- Thank you very much! – jutott szóhoz Angelika. Majd megköszönte Natsuhinak is, hogy valóra váltotta az álmát, hogy végre találkozhatott Sharonnal. Ennél szebb születésnapi partit, azt hiszem nem is lehetett volna elképzelni. Végre Angelika beszélhetett kedvenc énekesnőjével és megannyi kérdésére kapott választ. Majd mielőtt Sharon elment volna megbeszélték, hogy miként érhetik el egymást, ha bármi kérdése vagy ötlete lenne Angelikának amit szívesen fogad az együttes.

- Végre nyugalom van egy kicsit. – nyújtózkodott Natsuhi és még egyszer alaposan körbe nézett hátha nem felejtette-e itt magát Melani. Bár akkor valószínű, hogy Carlisle is itt lett volna a lánya miatt.

- Köszönöm. Még most is alig hiszem el, hogy itt volt Sharon. Nehéz volt összehozni igaz? – érdeklődött Angelika a hintaágyra leülve.

- Nehéz, de nem lehetetlen. Most mennem kell. Jean kapott enni szóval reggelig ellesz. Majd jövök. – sóhajtotta Nastuhi és eltűnt a sötét éjszakában. Angelika érdeklődve nézett rám, majd a konyhaszekrény ajtaját kinyitva elővett egy fura kis dobozt. Meglepetten tapasztalta, hogy a doboz teljesen üres volt.

- Arra gondolsz, amire én Jean? Natsuhi az összes megtakarított pénzét elköltötte rám, ahelyett, hogy megvalósította volna a saját álmát. De vajon miért? – nézett rám Angelika, de sajnos ezt a választ én nem adhatom meg neki. Az igaz barátok gondolatait, hogy mit és miért teszik, nem lehet megmagyarázni igazán. Csupán teszik a dolgukat és kész. Hiszen milyen barát az olyan, aki csak a saját álmait hozza előtérbe és cseppet sem törődik másokkal? Angelikának szerencséje van, hogy ilyen barátnője van, ahhoz nem fér kétség. De vajon Natsuhi annyi szenvedés után végre találkozik vele? Ha folyton csak a másik világra támaszkodik nem lehet, hogy teljesen belefárad a kutatásba? Bárcsak tudnám mire is gondol igazán Natsuhi mikor azzal a fiúval van esténként!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.