Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IX. fejezet

2012.08.19

 IX. fejezet

 

Egy napon újra felröppent a hír a sárkányról és egy kíváncsi riporternő nyomozni kezdett ez ügyben. Mind biztosan tudjátok, hogy a kínaiak mennyire tisztelték a sárkányokat. De más népek félelmetes szörnyként irtották ki az életben maradt példányokat. Vajon ez a sárkány melyik csoportba tartozhat? És egyáltalán létezik?

A falut, ahová a riporternő tartott rejtélyes módon még a környező városok is alig ismerték. Persze a mai rohanó világban kit érdekel egy ilyen kicsi település, ahol alig élnek már emberek. A megélhetésük miatt elköltöztek a munkahelyük közelébe. A szóbeszéd szerint a temető közelében él a sárkány, tehát egy ismeretlennek nehéz eligazodni a faluban bármilyen kicsi is.

- Elnézést! Migihayami Kameko vagyok. Meg tudnád mondani, hogy merre találom a temetőt? – állította meg Natsuhi-t a riporternő.

- Szívesen megmutatom az utat, ugyanis arrafelé lakom. Az én nevem Natsuhi. – mutatkozott be majd közösen elindulta a temető felé.

- Úgy hallottam, itt él egy sárkány, de csupán szóbeszéd a városban. – törte meg a csendet Kameko. Kameko meglepetten tapasztalta, hogy Natsuhi cseppet sem fél.

- Valóban? Az emberek mondanak olykor butaságokat, hogy felkeltsék mások figyelmét. Öhm… van hol aludnod este? – nézett fel Natsuhi a mellette sétáló nőre, akinél egy nagy utazótáska volt. Fiatal és okos nőnek látszott, és Natsuhi úgy érezte megbízhat benne.

- Sajnos nincs! Őszintén bevallom ez eszembe sem jutott, annyira lefoglalt ez a rejtélyes ügy. – mosolyodott el zavartan Kameko.

- Örülnék, ha nálam laknál míg itt vagy. Talán segíthetek is neked. – ajánlkozott Natsuhi.

- De előbb a temetőt találjuk meg. – egyezett bele Kameko.

- Nem kell aggódnod, nem fog elszaladni. Már 26 éve lakom itt, de még mindig ott van, csupán bővült a járvány idején. Négy éve élek egyedül, bár olykor meglátogat a barátnőm is. Meg is jöttünk! – nyitotta ki a kiskaput Natsuhi. Kameko csodálkozva nézte a házat, ahol a lány lakott majd megfordulva vette észre a temetőt. Natsuhi nem arrafelé lakott, hanem pont a temetővel szemben. „Más már régen elköltözött volna, nemhogy itt lakjon. Különös ez a lány!” – gondolkozott el Kameko miközben bementek a házba.

- Egy ilyen fiatal lány, mit te egyedül él? És a barátod nem él veled? – érdeklődött óvatosan Kameko.

- Nincs barátom, a szüleim pedig a járvány idején meghaltak. Bár van egy húgom, de ő beköltözött a városba a férjéhez. Így csupán egyedül élek. Tessék ez lesz a szobád, remélem tetszik. – nyitotta ki a szoba ajtaját Natsuhi. Egyszerű mégis szépen berendezett szoba volt, melyben Kameko nyugodtan tudott dolgozni. Az éjszaka csendje békét sugárzott és biztonságot, de Kameko nem tudott egy hamar elaludni. A gondolatok csak úgy cikáztak a nő fejében. Érdekesnek vélte, hogy pont Natsuhival találkozott és meglepte a lány vendégszeretete is. „De vajon miért lakik itt, ha a szerettei elmentek? És vajon a barátnője nem próbálta rávenni a költözésre? Milyen ijesztő lehet itt élni tudván, hogy egy sárkány ólálkodik a környéken?!” – merengett Kameko, majd lassan álomba merült. Natsuhi észrevétlenül kiosont a házból, nehogy felébressze Kamekot, és a hintaágyon ücsörögve nézte a csillagokat. Natsuhi hirtelen eltűnt a hintaágyról és egyedül maradtam Kamekoval.

Lassan bevilágított a Nap az ablakon és Kameko kipihenten ébredt. Majd miután felöltözött kiment a konyhába, ahonnan finom illatok áradtak. Natsuhi Nap felkelte előtt tért vissza és néhány órás alvás után fitten látott neki a reggeli készítéshez.

- Jó reggelt! – lépett be az ajtón Kameko.

- Jó reggelt! Foglalj helyet. – mutatott az asztal felé Natsuhi. Bár már ébren volt Kameko, mégis úgy érezte legszívesebben aludna még. Ekkor Natsuhi elé rakott egy csésze kávét, ami egyből felébresztette őt.

- Köszönöm! Natsuhi milyen fajta madár is ez itt? – nézett rám Kameko.

- Egy hóbagoly. Általában szabadon van, de estére a kalitkában szokott lenni. Ne aggódj nem bánt senkit. – mosolyodott el Natsuhi. Reggeli után szabadon repültem körbe majd biztos távolságból figyeltem, ahogy a két hölgy a temetőben sétálgat. Sajnos Kameko nem fogja így megtalálni a sárkányt, amit keres! Bár szerintem akkor sem ismerné fel, ha az orra előtt állna.

- Natsuhi! – hallottam meg egy ismerős hangot.

- Úgy látom, Jean nagyon örül neked. – mosolyodott el Natsuhi, mikor meglátta, hogy a barátnője vállán ücsörgök. Angelika látogatásai mindig felvidítják Natsuhi-t és engem is. Bár gyakrabban tudna jönni, olyan egy hangú nélküle az élet!

- Örvendek, én Angelika vagyok. – mutatkozott be a számára még ismeretlen nőnek.

- Migihayami Kameko vagyok, és a rejtélyes sárkány miatt vagyok itt. Natsuhi kedves volt és felajánlotta, hogy lakjam nála. – viszonozta az üdvözlést Kameko.

- Mond Angel, hogy haladnak a dolgok Dél-Koreában?

- Sajnos nem túl jól. Bár jó hírrel szolgálhatnék, de jelenleg örülök annak is, hogy hajlandók szóba állni velem. Egy cseppet sem könnyű a dolgom. – sóhajtott fel Angelika.

- Segíthetek esetleg valamiben? – érdeklődött Kameko. A két barátnő egyből rá nézett és rádöbbentek, hogy talán a TV-n keresztül hamarabb elérik a céljukat. De vajon ezúttal is sikerrel járnak? Natsuhi elintézte Angelikának, hogy találkozhasson a kedvenc együttesével, ezzel háttérbe szorítva a saját álmát. De vajon most eléri azt? Természetesen a két jó barátnő két különböző dologra gondolt, de ezt Angelika cseppet sem bánta. Ha már egyszer meglepetésnek szánunk valamit, az maradjon is az.

- Rendben! Te segítesz nekünk, mi pedig leleplezzük a rejtélyedet. Így igazságos, de…

-… nem mondhatod el a teljes igazságot a világ előtt. – szólt közbe Angelika.

- Gondolom később rájövök, miért kéritek ezt tőlem. – gondolkozott el Kameko.

- Mi mindig betartjuk a szavunk. – jelentette ki Natsuhi. Így is volt, hiszen az emberek többsége csupán ígér, de sosem tartja be az adott szavát. Másrészről pedig mit kezdenének az igazsággal? Tudományos alapon ketrecbe zárnák az állítólagos sárkányt és vizsgálgatnák napestig. Ki szeretné ezt az életet így élni, mert én nem az biztos.

- Végre elaludt! Mond csak jó ötlet volt ez? – nézett fel a csillagokra Angelika.

- Okos nőnek látszik, ezért bízom benne. De kicsit óvatos is vagyok. Gyere, menjünk Angel. – állt fel Natsuhi a hintaágyról.

- Jó, de mégis hová?

- Csak gyere velem! Sharon már nagyon vár. – fogta meg a barátnője kezét Natsuhi majd hirtelen eltűntek. Majd ki guvadtak a szemeim, annyira figyeltem őket, de mégsem tudtam rájönni, miként tűnnek el nyomtalanul. Ismét én vigyázhattam az alvó Kamekora, aki mit sem sejtett az itt történt dolgokról. De akkor is fen maradt bennem a kérdés, hová lett Natsuhi? Bár Angelika társaságában kevésbé aggódom érte, de akkor is. Mi folyik itt? Nem véletlenül az erre ólálkodó sárkány miatt kéne aggódnunk? Nem érünk rá most utazgatni két világ között ilyenkor. Hmm… csak tudnám mire jó ez egyáltalán. Biztos vagyok benne, hogy valamire készül Natsuhi, de vajon mire? Kedves gazdám nagyon fura mostanában…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Blood pressure: What is normal

Aflelmeclold,2018.10.11 21:57

Poids est comment robuste votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur essence pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque set votre moelle bat, il pompe le sang par vos arteres a la flanerie de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/acheter-cialis-pfizer-emploi/

What you necessary to know close to high-pitched blood exigency

Aflelmeclold,2018.09.27 13:11

Compression est comment robuste votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur essence pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent prendre offre sang loin de votre coeur. Chaque set votre moelle bat, il pompe le sang par de vos arteres a la reste de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/cialis-20mg-generique/