Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IV. fejezet

2012.08.19

 IV. fejezet

 

Sokszor emlegetik az emberek a sors kiszámíthatatlanságát, a véletleneket és a szerencsét. De ezen szavak mögöttes tartalmát aligha értik meg. Viszont Angelika pontosan tudta ennek az okát, hiszen ezzel foglalkozott a kutatóközpontban. Leginkább a régészet illene ide, de ő nem teljesen ezzel foglalkozott. Persze olykor ő is homokozott a végtelennek tűnő sivatagban, de az esetek többségében a régmúlt írásos történelmével és filozófiájával foglalkozott.

- Óvatosan tedd azt le! Jó kis lány vagy Sheba! – simogatta meg a fejét egy fiatal csimpánznak Angelika. Az egyik expedíción barátkozott össze Angelikával ez a kis majom.

- Jó látni, hogy más emberszabásúakkal is barátkozol! – mosolyodott el Natsuhi.

- Én lettem ma a bébicsősz, míg Carlisle tárgyaláson van. És te? Hova lesz a séta? – nézett végig a barátnőjén Angelika.

- Múzeumot látogatunk, és arra gondoltam megkérdezem, mit csinálsz ebédszünetben. – felelte Natsuhi.

- Nézzük csak öhm… mondjuk, veled ebédelek? – mosolyodott el Angelika. Miközben az óra lassan elérte a déli 12-őt én és Natsuhi végig jártuk a múzeumot. Oh, Istenem az a sok múmia szarkofágban meg a nélkül, brr. Viszont a dísztárgyak érdekesek voltak. De Natsuhi csupán egy vitrin előtt időzött el sokat a mitológiák termében. Az emberek által elképzelt sárkány fényképén és néhány csont maradványon kívül nem volt más a szekrényben.

- Mit gondol hölgyem, valóban sárkánycsontok? – jelent meg a semmiből egy férfi. Natsuhi mélyen felsóhajtott majd a férfira nézett.

- Lehetséges Carlisle, de te ezt minden bizonnyal jobban tudod nálam.

- Aligha kedves Natsuhi. Ugyanis a mitológia ezen lénye, valahogy nem az esetem.

- Na, én azért kíváncsi lennék az eredetiségére. – jelent meg Angelika is.

- Valóban eredeti, de… nem az én hatásköröm felvilágosítani egy régészt a lelet eredetiségéről Carlisle. Viszont ebédszünet van, megyünk Angel? – nézett barátnőjére Natsuhi, aki szóhoz sem tudott jutni. Már lassan két hónapja azon dolgoznak Carlisle-lel, hogy a talált csontok igaziak-e. Ezzel szemben Natsuhi röpke negyedóra alatt határozottan kijelentette a sárkánycsontok eredetiségét. Edéd után Natsuhival elmentünk haza, míg Angelika mélyen elgondolkozva visszament a múzeumba. Aznap este Natsuhi egy fura világba ment, ahol egy Drake nevű sárkány élt. Hiába próbálta leplezni a kíváncsiságát, mégis többet akart megtudni az esti mesés sárkányról, mely félelemben tartotta a falusiakat sok évvel ezelőtt. De vajon tényleg létezett? És ha igen, mi történt vele? Ez aztán a fogós kérdés nem de bár? Hiszen Natsuhi szerint ez a mese nem teljesen mese. Csak tudnám ez mit jelent!

- Mondd csak Natsuhi, honnan tudtad, hogy igaziak a csontok? – érdeklődött másnap reggel Angelika.

- Megérzés alapján. Nem tudom pontosan megmagyarázni a dolgot. Ezúttal sajnos nem. – felelte komolyan Natsuhi. Olykor valóban voltak fura dolgai kedves gazdámnak, de én már kezdtem hozzá szokni az évek során. Ami persze szegény Angelikáról nem volt elmondható. Bár gyermekkoruk óta ismerték egymást, még mindig tudtak egymásnak meglepetéseket okozni bizonyos dolgokban.

- Nem lenne kedved bedolgozni a kutatóközpontba? Sok időt megspórolnánk a segítségeddel, a sárkányokkal kapcsolatban, hiszen te is egy sárkány vagy bizonyos szemszögből nézve. – nézett barátnőjére Angelika.

- Rendben. Viszont cserébe mondj el mindent a Within Temptation-nel kapcsolatban. Ha már úgy is az Interneten lógok munkaközben valami kikapcsolódás is legyen benne. Kezd kissé az agyamra menni a semmit tevés. – vont vállat Natsuhi és ezzel el is kezdődött az a kiszámíthatatlannak tűnő sorsfonál. Angelika nem is sejtette, mire készül kedves gazdám a Within Temptation-nel kapcsolatban. Milyen szép is az igazság megkerülése egy kis füllentéssel! Vagy nincs igazam? Mégsem mondhatta el a valódi szándékát Angelikának, hiszen akkor nem lenne meglepetés, nem igaz?

- Szóval? Mi a véleményed? – érdeklődött négy nappal később tett látogatásunk után Carlisle egy vitrin előtt, melyben egy igen fura szarkofág volt látható. Natsuhi mélyen felsóhajtott, hiszen ez nem az ő szakterülete. Nem értette, miért is van itt egyáltalán. Aztán felnézett Carlisle-re és szemrebbenés nélkül felvilágosította őt IV. Ramszesz fáraóról, aki a szarkofágban foglalt helyet kitudja hány száz éve már. Őszintén bevallom nem éppen rajongtam a múmiák társaságában töltött időnek. És ahogy észre vettem Natsuhinak sem tetszett, hogy folyton őt kérdezgették a híresebbnél is híresebb kutatók, hogy éppen melyik múmia miben is patkolhatott el. Már elnézést a kifejezésért, de így van. Egyáltalán nem értem minek kell ezen ennyit rágódni.

- Tudod Jean a régészeknek ez a feladata, hogy elméleteket gyártsanak mi lehetett akkoriban a fejletségi szint. Vagy éppen mi történt vele, amiért ilyen sorsra jutott.

- Ki az a Jean? – lépett a terembe egy kis lány.

- A hóbaglyomat hívják Jeannak. Lenne kedved kicsit kivinni őt a szabadba Melani? – kérdezte Natsuhi a gyermekre nézve. Melani ha jól emlékszem Carlisle egy szem gyermeke volt, akit a volt felesége ráhagyott a halála után. Ő is elkapta annak idején a járványt, mely végzetesé vált számára. Így Carlisle egyedül maradt a kis lánnyal, aki bevallom nagyon kedves és szimpatikus kishölgy volt számomra. Tehát Melani nagy örömmel vitt ki a friss levegőre messze a mumifikált ősemberektől. Milyen megkönnyebbülés lett rajtam úrrá azután. Gyakrabban is Melanira bízhatna Natsuhi, hiszen felelősségteljes gyermek volt.

- Szóval Jean összebarátkozott ma Melanival, ha jól láttam. – jelentette ki vacsora közben Angelika.

- Én is láttam mennyire kedveli, de nem az övé, és ezt sérelmezi is. Bárcsak tudnám mennyit foglalkozik Shebával, mert akkor nyugodtabb lennék Jeannal kapcsolatban is. Nem bánom, ha olykor foglalkozik vele, de a hisztijét valahogy nem hiányolom.

- Hmm… szóval hallottad. Carlisle mostanában nem bír a lányával, mintha most élné Melani a dackorszakát attól függetlenül, hogy lassan 10 éves lesz. Néha úgy sajnálom szegény Carlisle-t. – sóhajtott fel Angelika.

- Remélem tudod, hogy ez úgy hangzott, mint aki beleszeretett? Bár, ami azt illeti helyén van az esze, és a szíve is. Vagy ezen még nem gondolkoztál el Angel?

- Mi vagy te jövendőmondó? Natsuhi jól érzed magad mostanában? Alszol te egyáltalán valamit az éjszaka folyamán, vagy éberen szemmel tartod a másik világot?

- Ne aggódj miattam. Pontosan annyit alszom amennyire szükségem van még akkor is, ha éppen ott vagyok. Mindenesetre jobb, ha most aludni megyünk, mert holnap sok dolgom lesz a múzeumon kívül is. – ásítozott Natsuhi. És másnap reggel valóban elkezdődött a végelláthatatlan szervezkedés Angelika tudta nélkül. Ugyanis, ha kitudódna Natsuhi terve, akkor oda lenne a meglepetés lényege. Vagy nincs igazam? Vajon mit fog reagálni rá Angelika, ha megtudja? Olyan kíváncsi-fáncsi lettem erre a Within Temptation-nel kapcsolatban. Hmm… ez a sok rejtélyes ügy, már lassan elszáll tőle az agyam. Valamit ki kell találnom, hogy kicsit felkeltsem Angelika figyelmét Natsuhi dédelgetett álmaival kapcsolatban. De, hogy az ördögbe, hiszem ő nem tud olvasni a gondolataimban?! Na, majd csak megoldom valahogy…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.