Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


III. fejezet - Egy hosszú éjszaka...

2012.08.19

 III. fejezet - Egy hosszú éjszaka...

 

 

Azóta, hogy Natsuhi elmagyarázta Angelikának, miként is lehetséges a másik világba menni kétségek gyötörnek. Mi az a holdpont? És miért nem értem én majd meg, ha nem megyek velük? Bár felettébb boldoggá tesz ezzel Natsuhi, hiszen attól a helytől még a toll is feláll a hátamon. De, ha egyszer Natsuhi szeret ott lenni nem tilthatom meg, nem igaz? Egyébként is ki hallgatna meg engem ilyen téren?

- Jó éjt Jean! – köszönt el tőlem Angelika majd bement a házba. Natsuhi még kint ült egy kicsit a hintaágyon, ahol a nyári lágy szellő simogatta az arcát. Bárcsak tudnám, mit lát azokban a csillagokban! Néhány perc múlva ő is bement a házba és halk suttogásként hallottam mit beszélget a két jó barátnő.

- Jean folyton túl kombinálja a dolgokat. Sajnos nem tudja valami módon feldolgozni a vele történt eseményeket. Persze ez az én hibám, hiszen mostanában alig figyeltem rá. – hallottam Natsuhi hangját.

- Ne aggódj Jean miatt annyit. Erős és okos bagoly, csupán időbe telik mire feldolgozza ezt a sok mindent.

- Holnap beszélek vele, ha nem bánod. Régen beszélgettem már vele, tudod Angel?

- A szüleid halála óta nem is beszéltél Jeannal? Természetesen nem bánom, hiszen míg én távol voltam biztos voltam benne, hogy Jean a barátoddá válik, mint én. Majd elleszek valahogy holnap este, majd filmet nézek esetleg. – gondolkozott el Angelika.

- Rendben akkor holnap megmutatom a gyűjteményem, hátha megtetszik belőle néhány film. – mondta Natsuhi ezúttal vidámabb hangnemben. Majd kihunytak a fények a házban és nyugovóra tértek a lányok. Fura érzésem volt a holnap estével kapcsolatban. Vajon mit szeretne nekem mondani az én kedves gazdám? Olyan kíváncsivá tett ezzel. Milyen nehéz olykor egy hóbagoly sorsa, nem igaz?Bár igazság szerint cseppet sem panaszkodhatok, hiszen jó gazdám van.

 Másnap reggel minden a megszokott ütemben haladt és cseppet sem volt észrevehető a lányokon a tegnap esti beszélgetésük témája, mintha elfelejtették volna. Bár Natsuhi elő kereste az összes filmet, amit eddig látott már és a dohányzó asztalra tette őket Angelikának, hogy nyugodtan válogasson belőle. Az este csigalassan jött el és én idegesen nézelődtem jobbra, meg balra hátha történik végre valami.

- Jó éjt, majd reggel találkozunk. – mondta Angelika és bement a házba. Néhány perccel később leoltotta a házban a villanyokat, és csupán a TV fénye szűrődött ki az ablakon. Natsuhi szokásához híven a hintaágyon ücsörgött és a csillagokat nézte. Nem tudom mennyi idő telt el, mikor rám nézve elmosolyodott Natsuhi.

- Nem értek veled egyet Jean. A csillagok egyfajta tájékozódási pont néhány ember számára. Hogy honnan tudom, mire gondolsz éppen? Tudod Jean ez nem nehéz, hiszen a szem a lélek tükre. Sajnálom, hogy elhanyagoltalak mostanában, de ígérem mostantól minden más lesz. Legalábbis nagyon remélem. – szólalt meg Natsuhi.

„- Ha tényleg tud olvasni a gondolataimban, vajon elmagyarázná végre mi is az a holdpont?

- Tudod Jean ezt nem lesz egyszerű elmagyarázni neked, de megpróbálom. Az emberek 180 fokos szögben látnak, míg például a sasok 360 fokban képesek érzékelni a körülöttük lévő világot. – kezdte Natsuhi és szépen lassan elmesélte mi is az a holdpont igazán. Még a sas sem lát igazán mindent hiába 360 fokos a látószöge, ugyanis van egy bizonyos vak foltja, amit nem lát. Ez minden élőlényre igaz köztük sajnos rám is. Emiatt nem látunk dolgokat, ezen felül Natsuhi kihasználja a sötétséget is, ezért nehezen felfogható a holdpont jelentése mások számára. Egyébként is kit izgat éjszaka, mit tesz más, miközben az emberek többsége mélyen alszik? Ezért a megfelelő az éjszakai kirándulás abba a másik világba Natsuhi szerint.

„- Miért volt szükséged arra a másik világra?”- néztem fel Natsuhira.

- Oh, drága Jean! Részben azért, mert egyedül maradtam, részben pedig ott minden álmom valóra válik. Láthatom őt anélkül, hogy szembesülnöm kéne a visszautasításával. Bár őszintén bevallom így még nehezebb számomra. De ezt már Angel is tudja, mégha nem is közli velem. A szerelem a legkiszámíthatatlanabb dolog a világon tudod Jean?

„- Miért félsz tőle? Ha szereted, mégis mi gátol meg benne, hogy elérd az álmod? Ezt valahogy nem értem.

- Azonkívül, hogy a világ másik felén él? Sajnos bármennyire is igyekeztem nem sikerült még mindig megfelelő anyagi hátteret biztosítani számunkra ahhoz, hogy gondtalanul elérhessük a célunkat. Ez a szomorú igazság Jean. És hogy miért félek tőle erre nem tudom sajnos a választ. – sóhajtott fel Natsuhi és jobbnak láttam nem szóbahozni többet azt a fiút. Szerette őt mindennél jobban, de egyszerűen nem volt meg hozzá a megfelelő hatalma, hogy valóra tudja váltani az álmát, ahogy Angelika sem. Igazság szerint ez volt az egyik legnagyobb probléma, amit nem tudtak megoldani könnyedén.

„- Mi volt az a mese, ami édesanyád szerint félelmet keltett a faluban annak idején?”- fogalmam sincs miért jutott ez most az eszembe.

- Hmm… a sárkányra gondolsz, igaz? A hiedelem szerint félelemben tartotta a falut az a lény. De valójában nem így volt. Tudtad, hogy a Kínai horoszkópban is szerepel a sárkány, ugyanis ők tisztelik azt a lényt. Tizenkét évente ismétlődik a horoszkóp, így tizenkét évente van sárkány éve is. Hogy mi köze ennek a mesebeli sárkányhoz? Túl sok minden, hiszen senki sem találkozott a sárkánnyal szóval semmi sem bizonyítja, hogy valóban egy vérbeli sárkányról van szó, de ezt ne hangoztasd rendben?

„- Egyszóval mese, mely nem is mese.”

- Pontosan. Ne haragudj, de most mennem kell. Hamarosan felkel a Nap aztán rengeteg dolgunk van még Angelikával, mielőtt visszamegy a kutatócsoporthoz. – állt fel Natsuhi a hintaágyról. A Nap valóban gyorsan felszállt az égre és a két barátnő egész nap dolgozott, hogy télen ne keljen ezzel fáradniuk a nagy hidegben. Az este, amit Natsuhival töltöttem hihetetlenül lassan mégis sok érdekes dologgal telt el. Most már tudtam mi jár néha a fejében, és miért is szeret abban a másik világban lenni. De vajon valóra válik valaha is az álma? Olyan kíváncsi vagyok, milyen lehet a való életben az a fiú! Natsuhinak mindig volt érzéke a jóképű pasikhoz. Talán egy nap találkoznak, bárcsak így lenne…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.