Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


II.fejezet - A viszontlátás öröme

2011.07.07

II. fejezet - A viszontlátás öröme


Charlie

- Nem sokon múlt, hogy el nem ütöttem azt a nőt. - mondtam Nicknek vacsora közben.

Nick volt a legjobb barátom egészen kicsi korunk óta. Szomszédok voltunk, és a szüleink is jó barátságban voltak egymással. A középiskola után mindketten a rendőrtiszti főiskolára adtuk be a jelentkezésünket, és most mindketten rendőrök vagyunk. Chemvillbe költöztünk, és most közösen bérelünk egy kis lakást. Vacsora után elmosogattam, addig Nick elment letusolni. 

- Az a lényeg, hogy nem történt nagyobb baj. - kiáltotta a fürdőből.

- Képzeld, utána meghívtam kávézni! Hát nem abszurd? - kérdeztem. - És elfogadta!

- Micsoda?! Ezt mondd még egyszer! - Nick azonnal kiugrott a fürdőből.

- Hááát.. miután meghívtam egy kávéra utána meghívtam, hogy holnap ebédeljünk együtt.

- Micsoda?! Máris randira hívtad? - kérdezte meglepetten.

- Ugyan ez nem is lesz igazi randi! - próbáltam lehűteni.

- Hé! Ne próbálj meg ámítani! Különleges nő lehet, ha rögtön „randira” hívtad!! Mesélj még róla! Ezt nem úszod meg! - mondta arckifejezésemre reagálva.

- Nagyon kedves és fiatal nő. Kiderült, hogy sok a közös bennünk.

- És jól néz ki? - Nick nagyszerű ember, és a legjobb barátom, de nagy nőcsábász hírében áll a környéken.

- Mit érdekel az téged?? - kérdeztem egy kissé ingerülten.

- Nyugi Charlie! Nem akarom megenni! Úgy látom öregem, ez szerelem volt első látásra!

- Ezt meg honnan veszed?

- Onnan, hogy úgy véded, mintha a saját tulajdonod lenne. Tuti, hogy szerelmes vagy abba a nőbe! - Lehet, hogy igaza van. Azóta nem szerettem senkit, hogy Rosemary régen becsapott. Az oltár előtt vártam rá, amikor megtudtam, hogy megszökött a szeretőjével. Három hónappal az esküvőnk előtt ismerte meg, mikor elmentünk a barátainkkal egy kis szabadtéri kempingezésre. Nem is sejtettem semmit, egészen az esküvő napjáig. Mélységesen megbántott a tettével.

- Öregem, figyelsz te rám egyáltalán? - tudakolta Nick.

- Bocs, nem figyeltem.

- Holnap pontosan mikor is találkozol a nővel? - kérdezte egy kicsit bosszúsan.

- Ebédidőben.

- Sok szerencsét! - azzal elindult a fürdőbe fogat mosni. Én még egy kis ideig a konyhában ültem, és egyre csak Reneé-n és Nick megállapításán járt az eszem. De a gondolataim mindig Reneé felé kalandoztak.

 

Reneé  

 

Minden rendben ment az óvodában, a gyerekekkel sem volt ma kivételesen semmi gond. Alig vártam már az ebédidőt. Ma szerencsére nem nekem kellett a gyerekeket ebédeltetnem, így az ablakból figyeltem, mikor jön meg Charlie. Nem is kellett sokat várnom rá. Kimentem elé.

- Jó napot! - üdvözölt.

- Jó napot magának is! - válaszoltam. - Mit szólna hozzá, ha mostantól tegeződnénk? - mondtam.

- Jó. Akkor, szia Reneé!

- Szia Charlie! - a szeme melegséget árasztott. - Indulhatunk?

Amint megérkeztünk, ugyanoda ültünk le, mint tegnap és ugyanaz a pincér szolgált ki minket. Amíg vártunk a megrendelt ebédünkre, beszélgetésbe elegyedtünk.

- Hogy alakult életed első munkanapja, miután rendőri kísérettel érkeztél? - tudakolta viccesen. Nem bántam meg a döntésemet, hogy elfogadtam a meghívását.

- Nagyon jól sikerült, és a gyerekek is úgy látszik megkedveltek. Nagyon szeretem a gyerekeket.

- Én is kedvelem őket. Mindig jól kijövök velük. A rokonságomban sok a kisgyerek, ezért sokat is vagyok együtt gyerekekkel. - Olyan kedves hozzám. Ennyire szereti a gyerekeket? Hát, aki szereti őket, rossz ember nem lehet. Biztos jó apa lesz majd belőle. Lehet, hogy már van is gyereke. De nem látok gyűrűt az ujján... Ugyan már, mi közöm van nekem ehhez? De vajon miért van rossz érzés bennem arra a gondolatra, hogy felesége van?

- Jól vagy Reneé? - zökkentett ki a gondolataimból Charlie hangja.

- Persze. Nincs semmi gond. - hadartam.

Az ebéd kellemesen telt el. Felajánlotta, hogy visszakísér, és utána elindult járőrözni. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.