Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VI. fejezet - A meglepetés

2011.09.18

 VI. fejezet – A meglepetés

Jacky

A sátor készen volt és szépen megterítettem az asztalt is. Már csak Heatherre vártam. Szépen megigazítottam a hajam és a tükör előtt állva végig mértem magam. Apránként adtam le a felesleges kilóim és ez észrevehető is volt. Bár még mindig nem volt tökéletes, de büszke voltam magamra, hogy idáig is eljutottam.

- Adom! …Helen az! – Nyújtotta át a telefonom Apa mikor kiértem az udvarra.

- Szia Anya! Mi újság felétek? – érdeklődtem kedvesen, de a válasz nem volt éppen kedves.

- Csak a szokásos! Mikor érsz rá, mert megkéne pár dolgot beszélnünk. – mondta lekezelően. Nem viseltem el sosem, ha így beszélt velem. De nem akartam elrontani a jókedvem ezért diplomatikusan oldottam meg a választ.

- Ma semmiképpen sem. Megnézem a beosztási naplóm, aztán felhívlak. Viszont a héten egyáltalán nem alkalmas.

- Rendben akkor majd hívj! – mondta Helen, majd letette a telefont.

- Úgy hallom valaki türelmetlen. – jelentette ki Ariel rám nézve. Dam-di sürgetően nyerített, és én tudtam mit szeretne. Kicseréltem a vizet az itatójukban és megsimogattam őket. Mindketten nyugtalanok voltak, mert szerették ha Ellis szán rájuk néhány órát. Ellisben meg volt a lovakhoz szükséges képessége és ezt jónak láttam fejleszteni. A lovak mellett sok érdekességre lesz figyelmes és tanulhat is belőle. Az utolsó simításokat végeztem mikor egy autó óvatosan behajtott az udvarba.

- Szia Jacky! – üdvözölt Ellis és pár pillanat múlva már a lovaknak gügyögött.

- Sziasztok! Mosolyogtam Heatherre, aki bemutatta Tomot.

- Jack gyere ide létszíves! – kiáltott Apám és én elnézést kérve a konyhába mentem. Segítettem kiszedni a sütőből az ételt, mikor megláttam az üdítőket a pulton.

- Üdvözöld a vendégeket, én pedig kiviszek néhány üdítőt. – mondtam miközben elzártam a gázt.

- Rendben. – felelte ő majd jó házigazdaként fogadta a vendégeket. Gyorsan kivittem két üdítős üveget, majd lerakva az asztalra megnéztem a telefonom, hogy milyen SMS érkezett. Helen mindig is értett a buli elrontásához.

- Helen szakértő a jókedvem elrontásában. – sóhajtottam a húgomra nézve. Több mint két éve elváltak a szüleink és mégsem tudunk meglenni viták nélkül. Helen teljes mértékben eldobta magától a gyerekeit és mi idővel úgy tekintettünk rá, mintha meghalt volna. Így könnyebb volt elviselni a fájdalmat, melyet okozott nekünk. A régi Helen, akit mind szerettünk megszűnt létezni és, aki a helyébe lépett egy undok, hazudozó nő lett. Megpróbáltunk vele is békében élni, de ő elfordult tőlünk így magunkra maradtunk.

- Ne törődj vele. Gyere van itt valaki, aki biztosan feltud vidítani. – mosolygott Ariel és Heather felé mentünk. Milyen igaza volt? Mikor megláttam őt, minden rosszról megfeledkeztem, és boldogság költözött a szívembe.

- Boldog születésnapod Jacky! – mosolygott Heather.

- Nagyon szépen köszönöm. Ez igazán szép meglepetés. – mosolyodtam el. Kim Nam Gil ott állt előttem egy karnyújtásnyira és ez hihetetlen volt számomra.

Heather

Sokszor elképzeltem, hogy Jacky miként reagál majd Kim Nam Gilre. De most egyik sem jutott eszembe. Ott állt előtte meglepetten és fogalma sem volt mit is mondjon neki. Pedig sok dolog járt a fejében mikor először szóba került az ügy. Ellis kissé megbökött és Jacky felé intett, aki lágyan elmosolyodott. Felemelte a jobb kezét és megérintette Nam Gil arcát aztán suttogott valamit, de nem értettem tisztán.

- Gyertek csupán rátok vártunk. – mondta John és elindultunk a sátor felé.

- Lebuktam, igaz? – érdeklődtem az asztalra mutatva.

- Enyhén! Tegnap óta fura érzésem volt, mintha ő itt lenne. De mikor felhívtál, hogy kocsival jössz, elgondolkodtam. Ugyanis Ellis képes gyalog is átslisszani, ha a lovakról van szó. – nevetett Jacky.

- Ettől függetlenül sikerült a meglepetés. – jelentette ki Ariel. Jacky bulija tehát jól sikerült és a nap végére feloldódott a közte és Nam Gil közti feszültség. Végre láthattam Jacky-t szívből nevetni. Az utána lévő pár napban a legtöbb idejét Nam Gillel töltötte. És ahogy én láttam egyre közelebb kerültek egymáshoz. Mikre nem képes egy igaz barát, aki mindig tudja mit szeretne a másik!

- Ez a Naplemente csodálatos, nem gondolod Heather? – nézett rám Jacky majd átölelte Nam Gilt.

- Hihetetlen milyen szép! – sóhajtottam és Tom átölelt. Sok időt töltöttem Tommal a barátnőm kérésére, aki jól látta a köztünk lévő vonzalmat. Így kerültünk egyre közelebb egymáshoz. A Nap lassan elbújt a domb mögött, és a Hold fénye megvilágította nekünk a tájat és mi csupán ott ücsörögtünk boldogan az öreg tölgyfa oltalmazásában. És mi történt ezután velünk? Az már egy másik történet…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.