Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


II. fejezet - Megválaszolatlan kérdések

2011.09.04

 II. fejezet – Megválaszolatlan kérdések!

Jacky

Az élet tele van meglepetésekkel és ez olykor hihetetlen dolog. Sosem gondoltam volna, hogy Heatherrel ilyen jó barátnők leszünk! Bevallom őszintén az általános iskolában nem igazán érdekelt. A húgom folyton piszkálta az alakja miatt, de ez teljesen hidegen hagyott. Akkoriban megvoltak a magam problémái és nem igazán érdekelt a nálam fiatalabb korosztály. Mindig egyedül voltam és magányos, ahogy most is sokszor. De egy valamit megtanultam, hogy fontos a barátság. Mikor Heather középiskolába kezdett járni, ahol én is tanultam, megváltozott a világ. Villámcsapásként jött a felismerés, hogy mennyire hasonlítunk Heatherrel egymásra. Attól a perctől fogva barátok lettünk és igazán jól kijövünk egymással.

- Min töprengsz? – nézett rám Heather.

- A koreai szerelem sárkány, vagy Harc egy elveszett fiúért? – sóhajtottam mire ő a fejét csóválta. Jól tudta mi jár a fejemben és egyből a Harc egy elveszett fiúért című történetre voksolt. És igaza volt ugyanis ez a történet közelebb állt a szívemhez. Mint a The ghost castle ez is Will Yun Lee-vel volt kapcsolatos és ez mérhetetlen örömöt sugárzott.

- Oh, hát ez? – emelt fel egy régi füzetet Heather.

- Csupán egy álom, mely sosem válhat valóra! – vontam vállat. Régebben, sőt még mindig Kim Nam Gil az, akiért képes a szívem gyorsabb tempóban verni. És pont ezt a füzetet találta meg kedves barátnőm.

- Nem bánod, ha ezt hazaviszem?!

- Csak nyugodtan olvasd el. – feleltem majd leültem a hintaágyra, mely a nagy diófa alatt volt. Szerettem írni és ezt ő is észrevette. Sokat segít, ha éppen nem vagyok biztos a történet befejezésében. Boldog vagyok, hogy ő a legjobb barátnőm. Sok dolog történt velünk az évek során és mégis kitartottunk egymás mellett. Heather például elvesztette az édesapját, míg az én szüleim elváltak, a többiről nem is szólva. De egy napon minden megváltozott és vidáman kezdtem bele az újabb és izgalmasabb regénybe. Bár, ami azt illeti nem volt teljesen biztos a sikeres végkifejlet.

- Mi lenne, ha félretennénk ezeket, és lovagolni mennénk? – nézett fel rám Heather.

- A tied Pegazus én pedig viszem Dam-bit. – mosolyogtam, majd felnyergeltem a lovakat. Heather akkor tájt kezdete a lovaglást és Pegazus remek választás volt számára. A 12 éves kanca nyugodt és békés ló volt, a fiatal játékos csődörhöz képest.

- Menjünk a vízeséshez rendben?! – jelentette ki Heather.

- Jó ötlet! Régen voltunk már ott! – bólintottam majd lassan elindultunk. Szerettünk a vízesésnél relaxálni és úszni a hűvös vízben a nyári nagy melegben. A sok megpróbáltatás közepette mindig találtunk rá alkalmat, hogy megbeszéljük a csajos dolgainkat. Hihetetlen, hogy milyen harmónia van köztünk.

- Dam-bi, ne! – kiáltott Heather mikor a ló felágaskodva belecsapta a patáit a vízbe. Dam-bi szeretett játszani és ilyenkor kissé szeles is.

- Rendben. Megértettem. – mosolyogtam rá és levettem róla a nyerget és a kantárt, ahogy Pegazusról is. Mindketten önfeledten hemperegtek a kis tó partján. Heather kíváncsian nézett rám miután kiültünk a sziklára. Éreztem, hogy kérdezni szeretne valamit, de nem tette. Csupán némán ült majd óvatosan belement a vízbe. A víz, hűsítő volt és teljesen elszívta az energiánkat, ennek ellenére vidáman lovagoltunk haza.

- Mond Jacky lenne kedved az álmod átültetni a valóságba? – érdeklődött Heather pár héttel később.

- Kedvem az lenne, de jól tudod, hogy nem engedhetjük meg magunknak. – sóhajtottam. Heather nem hozta fel ezt a témát többé, vagy legalábbis nem nyíltan. Az álom tehát álom maradt, bár nem sejtettem Heather mire készül igazán. Titkok és rejtélyes megbeszélések zavarták meg olykor a közös programjainkat. Ekkor eszembe jutott Kevin, aki megpróbált közeledni Heatherhez és már cseppet sem volt zavaró kedves barátnőm rejtélyes dolgai. Ellenkezőleg örültem, hogy végre megtalálta a boldogságát.

- Mit tennél, ha sok pénzed lenne? – puhatolózott Heather.

- Körbe utaznám veled a világot, és talán megfilmesíthetnénk egy közösen írt történetet is. – feleltem vidáman. Sok dolgot szerettem volna csinálni, és ezzel ő is tisztában volt.

- És mit szólnál egy találkozóhoz valakivel?! – nézett rám Heather.

- Mármint vele? Ööö… nem tudom. – mondtam meglepetten nézve. Valóban egyre gondoltunk aznap este? Az kizárt, hogy Ő és én találkozzunk. Az lehetetlen, ugyanis Ő a világ másik felén él. Vagy mégis megvalósítható lenne valami módon?

Ezen töprengtem hosszú éjszakákon át. Heather kitalált valamit és megpróbálja megvalósítani. Csupán annyi dolgom van, hogy várok. A végén úgyis meg tudom mit tervezett ellenem oly elszántan. Remélem semmi butaságot, azt nem viselném el. Bár az sem kizárt, hogy félreértettem a szavait és ő csupán Kevinre célzott. Mi lesz még ebből?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.