Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


XVIII. fejezet - Az esküvő

2011.07.07

 XVIII. fejezet – Az esküvő

Cassandra Owens

Egyre idegesebb lettem, szinte hallottam a szívemet, ahogy a torkomban dobog. Nálam talán csak Alice volt izgatottabb, fel s alá rohangált Forks-i otthonunkban, és megállás nélkül hadart valami utasítást a ceremóniával kapcsolatban. Én még fel sem fogtam, hogy ez megtörténik. Minden álmomat felülmúlják majd az elkövetkezendő percek, és olyan mintha ébren álmodnék. A tükör elé álltam, mikor Alice végre elégedetten mért végig, és odaterelt. Ahogy belenéztem, elállt a lélegzetem, ugyanis egy ismerős idegent pillantottam meg az üvegben, aki ugyanúgy elkerekedett szemekkel nézett. Tudtam, hogy én vagyok az, mégis hihetetlen volt.

- Tetszik? – kérdezte Alice ugrándozva, és hol a jobb, hol a bal oldalamon jelent meg. Még mindig tátott szájjal nézegettem magam, de rájöttem, hogyha becsukom, még jobban nézek ki.

- Ez nem én vagyok – hitetlenkedtem még mindig. Egyszerűen hihetetlen volt, én sose voltam ilyen… szép.

- De igen – az ajtóban megjelenő Rosalie is elmosolyodott. Ő biztosan még szebb volt az esküvői előtt, ugyanis Emmett és ő már többször házasodtak. – Tudom, hogy hihetetlen, már én is átéltem. És Rose is… bár ő sosem kételkedett szépségében.

- Hé – csattant fel Rose mérgesen, de az arcán mosoly tündöklött. Ő is tudta, hogy ez csak gyerekes piszkálódás.

- Így megyek le? – kérdeztem bizonytalanul, és a több centis magas sarkúmra tekintettem. - Orra fogok esni a saját esküvőmön.

- Cassie nem fogsz elesni, de ha mégis riadóztatom a drága bátyámat, hogy időben kapjon el. Ne aggódj. – nevetett Alice.

- Köszi. Mindent – motyogtam hálásan és átöleltem.

A szobám ajtajából hallottam a ház előtti nyüzsgést, pedig elvileg nem is hívtunk sok embert. Talán egy kicsit felelőtlen dolog Forks-ban rendezni az esküvőmet, de Alice megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj. Nem fog erre tévedni kellemetlen látogató. Úgy tudtam, hogy csak néhány La Push-beli ismerős, és néhány ismerős vámpír jelenik meg a ceremónián, de döbbenten szemléltem az ablakból, hogy rengeteg vámpír jelent meg. Többnyire vegetáriánusok, mint például a Denali klán. Még csak az hiányozni, hogy az esküvői lakoma nekik a város lakossága legyen. Carlisle mindent megtett, hogy ezt elkerülje, Alice pedig hihetetlenül megszervezte az esküvőt, csupán pár nap alatt.

- Alice, neked ez egy-két ember? – nyögtem, mikor még több ismeretlent pillantottam meg. Csendes eseményre számítottam.

- Mindenki kíváncsi volt rátok, és a hírek gyorsan terjednek. De lassan el kéne indulni lefelé, mindjárt elkezdődik a nászinduló… - sürgetett, és a következő pillanatban valóban felhangzottak a várt dallamok.

Reszkető sóhajjal léptem ki a szobámból és elindultam lefelé a lépcsőn. Sikeresen megérkeztem a földszintre, ahol Edward várt, és belém karolt, ragyogó mosollyal az arcán. Ő fog az oltárhoz vezetni, hisz olyan mintha az apám lenne.

Hétágra sütött a nap, szinte megvakultam, mikor kiléptem a rengeteg csillogó „ember” közé. Minden szempár engem nézett árgusszemekkel. A férfiak mintha elismerően mértek volna végig, amitől felettébb zavarba jöttem. Jacobra pillantottam, és elállt a lélegzetem. Csodálatosan nézett ki a szmokingjában, és szerelmes tekintetével. Lágyan magához vont, mikor odaértem a kezemben egy csodaszép csokrot tartva. Mögöttem Sarah, Nessie és Bella szórták vidáman a virág szirmokat. Közelebb húzódtam Jacobhoz, és hagytam, hogy a kezei óvóan a derekamra tévedjenek. A következő meglepetéstől majdnem felkiáltottam, ugyanis a „pap” megfordult, Emmett személyében. A násznép felnevetett.

 

Jacob Black

 Emmett kaján vigyorral biccentett felénk, és maga elé tartott egy könyvecskét. Csak mi ketten – akik közel álltunk – láthattunk, hogy egy erotikus könyvet tart a kezében meztelen nők képeivel. Reméltem, hogy nem abból tart felolvasást.

- Azért gyűltünk itt ma össze, hogy eme aranyos kis fiatal párocskát összeadja a Jóisten, szerény személyemben. Jacob Black és Cassandra Owens élete eme naptól összefonódik, és ezentúl minden éjjel kéjes sikoltásokat fogunk hallani a szobájuk felől. Előre látom, hogy Alice-nek majd hányszor kell új ágyat venni az ifjú pár lakosztályába, és a mi kis ártatlan Jacobunk hányszor fogja asszonykájára kenni az összetörött ágy bűnös tettét. - Térjünk a lényegre, báránykáim. Jacob Black hajlandó vagy-e feleségül venni az előttem álló Cassie-t…

- Igen – vágtam közbe határozottan.

- És minden éjjel kielégíteni drága asszonyod vágyait, és tökéletes papuccsá válni? Hajlandó vagy te is beállni közénk, a házas papucsok sorába?

- Igen – morogtam, a többiek már fuldokoltak a nevetéstől.

- Cassandra Owens hajlandó vagy-e férjedül fogadni…

- Igen.

- Az itt megjelent Jacob Blacket…

- Igen.

- Hajlandó vagy-e alávetni magad az éjjelekig tartó lelkizésnek, és EJacob szerelmes turbékolásait hallgatni…

- Igen.

- Egy örökkévalóságon keresztül…? – kérdezte átszellemült mosollyal az arcán.

- Igen – válaszolta Cassie negyedszerre türelmetlenül, és meg sem várva Emmett megszólalását megcsókoltam Cassie-t. Aztán a „pap” utasított minket, hogy húzzuk egymás ujjára a gyűrűket, és mondott egy majdnem átlagos – azért volt benne egy-két pajzánkodó megjegyzés – eskübeszédet, amit utána kellett ismételnünk.

- Akkor én, mint a Jóisten, férjjé és feleséggé nyilvánítalak benneteket. Na húgi, most megcsókolhatod a férjed! – hangsúlyozta ki a most szót, és a következő pillanatban megéreztem Cassie puha ajkait, és egy szerelmes csókban egyesültünk. A násznép tapsolni kezdett, Emmett pedig meghajolt, és sorba mondogatta a köszönömöket. Nem zavarta, hogy ez most nekünk szólt.

- Szeretlek, Jacob. Örökké szeretni foglak, nem kell nekem más. Amióta megismertelek csak rád gondolok, és te jelented számomra a világot. Soha többet nem akarok, és nem is tudnék nélküled élni. – súgta Cassie.

- Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem. Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami ezután következik. Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. Örökké… - súgtam válaszul a fülébe. Most én csókoltam meg őt, vadul, de mégis lágyan és szenvedélyesen. Mindent bele akartam adni ebbe a csókba, de túl hamar el kellett válnunk, mivel fogadnunk kellett a tömérdek gratulációt. Aztán a nők egy csoportba rendeződtek, és Cassie nevetve dobta a magasba az esküvői csokrát.

Végig táncoltuk az éjszakát, és még soha az életben nem éreztem ilyen jól magam. A boldogság és a szerelem szétfeszítette a testemet, és állandóan nevetni támadt volna kedvem. Valamint a feleségemmel sem tudtam betelni. Nem is akartam. Örökké csak az ő karjaiban szerettem volna lenni, és semmi mást nem csinálni.

Teltek az évek és Cassie-vel úgy éreztük, hogy a Cullenek szemmel tartanak minket, ami zavaró volt. Emiatt egyre kevesebbet jártak át a rezervátumba. Boldogok voltunk és ezt nem vehette el tőlünk senki a világon. Egy szó, mint száz, mindenki boldog életet él, és ezt most már senki sem akadályozhatja meg. Sok szenvedés, harc után elértük a boldog befejezést. A családom egy dolgot jól tudott mindig is: A múlt meghatároz, de nem lehet teher.

 

Vége

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.