Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


XVII. fejezet – Vérfarkasok

2011.07.07

 XVII. fejezet – Vérfarkasok

Lou

Cassie 20. születésnapja volt, mikor Esme boldogan szaladt le a hírrel, hogy újra Forksba költözünk, és új életet kezdve ott élünk majd tovább. Újra Forksban voltunk, és új élet elé néztünk. Rosalie és Emmett egy közeli városban tanítottak a főiskolán. Cassie és Elizabeth a Forksi gimibe jártak, ahol Alice, Jasper és én tanítottunk. Carlisle és Edward a kórház sürgősségi osztályán dolgoztak. Heather Scottal bölcsödét nyitott, melyről mindig is álmodott. Jade és Matthew a rendőrségen kezdett dolgozni. Esme pedig a házon dolgozott, mellette pedig restaurátorként adott tanácsot másoknak. Minden csodálatos volt, még akkor is, ha Rosalie bosszankodott folyton, hogy nem lehet gyermeke.

Edwardot nagy nehezen rávettem töltsön velem egy éjszakát. Minden csábítási képességem bevetésre került, mire Edward beadta a derekát. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt, és ahogy észrevettem Esme is meghódította Carlislet aznap este. Boldog voltam, és Edward is úgy döntött, ezt nem szabad kihagynunk. Körülbelül egy hét telhetett el így. Minden este együtt voltunk, és Esme sem hagyta magát. Sajnos Alicenak és Jaspernek nem lehet még egy gyermekük, és nekem és Edwardnak is csak egyszer lehet ilyen fogantatási alkalom. Másnap reggel el is mondtam nekik.

- Az a helyzet, hogy mi boldogok vagyunk így Elizabeth-tel! - mondta Alice, és Jasperre nézett, aki egyetértően bólintott.

- Szóval nem fog titeket zavarni, ha kis csöppségek rohangálnak a házban? - kérdeztem.

- Milyen csöppségek? - kérdezte Carlisle és Edward egyszerre.

- Oh, sajnálom ezt elfelejtettem! A családom tagjai képesek a gyereknemzésre!

- Ezt említetted Lou! - emlékeztetett Esme mosolyogva.

- Tényleg, de azt nem, hogy mióta a véremmel megmentettelek titeket, olyanná váltatok, mint én. Mármint a nemzőképességet illetően. - körbenéztem. Mindenki magába mélyedve nézett lefelé, egyedül Heather és Jade mosolygott. Jól tudták mire célzom ezzel, de nem merték kimondani, mert még nem biztos a dolog. Rosszul éreztem magam, szédültem. Gyorsan a mosdóba szaladtam, hogy ne mindenki előtt dobjam ki a taccsot, és ahogy hallottam, Esme is pontosan így tett. Kivizsgáltattuk magunkat és örömhírként ért minket, hogy kismamák lettünk. Carlisle és Edward elájultak a hirtelen változás következtében. Rosalie pedig dúlt fúlt, mert neki nem jött össze hiába tölti együtt Emmettel az éjszakát. Persze nem Emmett hibája volt. Mivel vámpírterhességről beszélünk, a terhesség lefolyása az emberekéhez képest feleannyi idő volt, vagyis 4 és fél hónap. Még mielőtt mi szültünk volna, Jade kisfia jött világra. Csodaszép kisfiú lett, akit Davidnek nevezett el. Két hónappal ezután kerültünk Esmével a szülőszobára.

Esme és Carlisle gyermeke gyönyörű kislány lett, aki a Sarah nevet kapta. Nekem és Edwardnak gyönyörű kisfiúnk született: Dylen. Jade és Heather időközben azon vitatkoztak, ki legyen Dylen keresztanyja. Szegény Scott olykor a haját tépte. A szülés nem volt könnyű, de gond nélkül sikerült világra hozni a kis csöppséget. Esme ennél nagyobb ajándékot nem is kaphatott volna Carlisle-tól, és én sem Edwardtól.

- Gyönyörűek, mind a ketten! - mondta Emmett mikor hazaértünk a kórházból.

- Emmett megfogod a kicsit? - kérdeztem. Ő széles mosollyal közelebb jött, és óvatosan a karjára fektettem a fiamat. Ekkor Alice rohant le a lépcsőn.

- Láttam a kicsik jövőjét! Ha felnőnek, egymásba szeretnek majd! - közölte. Carlisle-ra néztem, és ekkor én is láttam, de nem a jövőt hanem a múltat. Emberek voltak, akik sok szenvedés után elnyerték jutalmukat. Egymásra találtak, de a boldogságukat a halál megakadályozta. Most pedig újjászületve újra egymásra találtak. A sorsunkat sohasem kerülhetjük el, semmiféleképpen.

- Előző életükben is egy pár voltak, de a halál elragadta őket egymástól! - mondta Jade helyettem.

- Értem! Akkor azt hiszem, nem akadályozhatjuk meg, hogy újra egy pár legyenek! Igaz? - mondta Carlisle Esmére és Edwardra nézve.

- NEM! - sikítottam. Hirtelen a jövő tárult elém. Dylen bajban volt, és én nem tudtam segíteni. Megdermedtem, és egy vérfarkas állt előttem. Tőlem védi a fiam, de miért, ki ez? Hirtelen visszatértem a jelenbe, és mindenki értetlenül nézett rám.

- Sarah és Dylen nem egy pár. David lesz Sarah párja a jövőben. A múlt így kapcsolódik a jelenhez. Dylennek egy alakváltó párja lesz.

- Oh, ez érdekes! - mondta Edward. Félelmemben reszketni kezdtem. A fiam ellenem fordul egy vérfarkas miatt. Sosem voltak ellenségeim a vérfarkasok! Akkor mi változik meg ennyire?!

- Carlisle, élnek erre vérfarkasok? - érdeklődtem.

- A rezervátumi indiánok férfi tagjai válnak azzá, ha veszélyben érzik magukat a vámpíroktól. - közölte.

- Holnap odamegyek! Oda kell mennem! - jelentettem ki határozottan. Gyorsan eljött a másnap. Scott elkísért, hogy ne legyek egyedül. Csodaszép napsütéses idő volt. Egy Billy Black nevű indiánt kerestem, de egy pár vérfarkast is találtam. Velem szemben farkasként vicsorogtak. Túl nyugodt voltam, hogy bántsam őket. Scott viszont nyugtalan volt, megfogtam a kezét, így egy kicsit megnyugodott.

- Billy Blackhez jöttünk! Nem akarunk bajt! - mondtam, de ők nem feleltek, csak tovább vicsorogtak.

- Na jó! Ebből elegem van! Senki sem akarja megmondani, hol találom Mr. Blacket?! Illedelmesen megkérdeztem, ha nem tévedek! - nem jött válasz. Scott-ot hátrébb toltam, védve az esetleges bajtól. Heather megölne, ha a férjének bármi baja lenne! A vérfarkasok támadóállásba lendültek, és az egyik még jobban vicsorgott, mint a többi.

- Ebből elég! - kiáltottam, és a nyugodtságom azonnal elszállt. Éreztem a felhőtlen haragot, mely abból származott, ahogy a vérfarkasok viselkedtek.

Scott

Lou kedvesen érdeklődött Billy Black után, hiába. A farkasok viselkedése viszont kihozta a sodrából. Pillanatok alatt változott át hófehér vérfarkassá, és engem védve előttem állt, és a farkasokkal szembefordult.

- Viselkedjetek! - szólt egy tolókocsis férfi a farkasok mögül. A farkasok emberi alakot öltve engedelmeskedtek.

- Szólj rá, hogy hagyja abba! - szólt hozzám.

- Sajnálom, de nem én határozom meg a viselkedését! A farkasok gorombák voltak, ezért reagált így a húgom. - az öreg bólintott. - Billyt keressük!

- Én vagyok Billy Black! Mindig ilyen a húgod?!

- Csak mióta megszületett a fia! Ráadásul egy vérfarkaslány lesz a párja, azt hiszem. De ezt majd ő elmondja, ha megnyugodott. - Billy furcsán nézett rám. „Ő Billy?” Kérdezte Lou gondolatban, mire csak bólintottam.

Lou

Ez lenne Billy Black. Ismerős valahonnan. Oh, már megint feldühítem magam. Pár perc múlva újra emberi alakban álltam Scott mellett.

- Elnézést! Csak nem szeretem, ha vicsorognak rám! - mondtam kedvesen.

- Ki vagy te? - kérdezte Billy.

- Lou Cullen. De miért fontos ez?

- Olyan ismerős vagy!

- Volt régen egy vérfarkas barátom, Olaszországban! De sajnos nem tudom, mi lett vele.

- Érdekes! Hogy ismerted meg? - érdeklődött Billy.

- A családomat lemészárolták, aztán Olaszországban összefutottam vele. Azt akartam, hogy vessen véget az életemnek, de ő nem tette. Kb. 35 éve minden megváltozott. Nem volt már veszíteni valóm az életben, ezért megölt, ahogy már kellett volna 200 éve.

- Mi változott meg, ellene fordultál? - kérdezte.

- Nem. A halott családomról kiderült, hogy nagyon is él. Életem szerelme megcsalt, ezért döntöttem a halál mellett. Figyelmeztetett, hogy nem minden olyan amilyennek látszik, és igaza volt. Bár tudnám, él - e még.

- Csak a lánya, aki szintén képes farkassá válni. - mondta Billy. A földbe gyökerezett a lábam, nem is tudtam, mit mondjak. - Nemrég született. Az apja rám bízta, míg el nem jön érte egy hófehér vérfarkas, aki egy régi kedves barátja.

- Öööö.... Rám hagyta a lányát? De miért? Honnan tudta hogy élek még? - kérdeztem Billy-től.

- Nem tudom! Előre látta, hogy eljössz, és azt is, hogy miért. Most már tudod, amit szerettél volna! És a történeteddel igazoltad a barátságodat, a vérfarkas barátommal. A kislányra jól vigyázz! - mondta Billy, és a kezembe adta a kislányt. Olyan volt, mint az apja, csodaszép. A jövő újra elém tárult, és Dylen már nem védte tőlem a lányt, sőt boldogok voltunk mindannyian. Most, hogy tudtam a lány régi barátom kislánya, megnyugtató és megtisztelő érzés volt, hogy a családom tagja lesz.

- Köszönöm! Vigyázni fogok rá, megígérem!

- Én nem ígérgetném olyan nagyon. - gúnyolódott egy éles női hang.

- Victoria! Mit keresel itt? - kérdezte Scott meglepetten.

- Lou-hoz jöttem. Végre megbosszulom James halálát!

- Egy csomó sötétségbe bújt vámpírral! Azt hitted, nem érzem meg őket! Mind fél a Naptól, mert elégnének. Ostoba vagy Victoria, akárcsak James.

- Te kis szuka! Hogy merészeled! - Victoria felém lendült. Gyorsan Billy-nek adtam a kicsit, és Victoria támadását kivédtem.

- Igen ostoba vagy! Egyedül szembeszállni egy ősi vámpírral, elég ostoba dolog! - Scottra néztem, aki meglepett volt. A farkasok védelmi körébe löktem, ahol a kicsi volt Billy-vel.

- Vigyázz rá Scott! - mondtam, és a Nap olyan hirtelen erővel ruházott fel, hogy az árnyékban lévő vámpírok mind elégtek és Victoria egyedül maradt.

- Harcolni is tudsz? Vagy csak a szád jár? - kérdezte. Hirtelen Scott és a vérfarkasok irányába lendült.

Scott

Bár Victoria egyedül maradt, mégis Lou felé fordult, aztán gyors elhatározás ment végbe, és a vérfarkasok felé vette az irányt. Hihetetlen, minden egy pillanat műve volt. Lefagyott minden rajtam és Loun kívül. Ekkor láttam meg Heathert, a fák közül lépett elő, és hozzám rohant. Az én gyönyörű feleségem mindig jókor van jó helyen. Azt hiszem, azért szerettem belé annak idején.

- Jól vagytok? - kérdezte aggódva.

- Csak Victoria a probléma, semmi több! - mondta Lou.

- Ő Billy? - mutatott rá a tolószékben ülő férfira. Lou csak bólintott.

- Otthon mindent elmesélünk, de most intézzük el ezt a nőt! - mondtam. Heather és Lou máglyát gyújtottak. Heather végre feloldotta a fagyasztást, és Lou becsületét védve, tiszta küzdelemben cafatokra tépte a vörös hajú nőt. Az indiánok ámulva nézték, milyen erős Lou.

- Még szerencse, hogy a fiúk nem támadtak rád! - jelentette ki Billy Lou-ra nézve.

- Nem állt szándékomban bántani őket. Mostanában nehezen viselem, ha nem tisztelnek eléggé! - nyugtatta meg Lou az indiánt. Billy nyugodt szívvel adta át a kislányt, Lou-nak.

- Billy! Hogy hívják a kislányt! - kíváncsiskodtam.

- Bellának! Az egyik rendőrbarátom lánya meghalt pár éve, és róla neveztem el, ha nem gond!

- Nem! Sőt nagyon szép név a Bella! - mondta Lou mosolyogva. - Az egyik farkas a fiad, ugye Billy!

- Igen, Jacob, de ő most nincs itt.

- Tudom, a lányommal van, Cassie-vel! Ne aggódj, nem vámpír! Az ő sorsa, hogy egy indián felesége legyen. Ez már eldőlt, mikor megszületett! - magyarázta el Lou.

- Érdekes családod van! Remélem, még látjuk egymást! - mondta Billy, mielőtt elmentünk volna. Mikor hazaértünk, mindenki megcsodálta Bellát, és elfogadták, hogy Dylen jövőbeli párja lesz. Bár Edward kevésbé örült hogy Dylen szerelme Bella lesz, idővel mégis hozzászokott a gondolathoz. Persze Lou is tett érte nem is keveset. A Cullenek Cassie jövőjét bár ellenezték, de nem tehettek ellene. Még mielőtt megszületett volna az Istenek eldöntötték a sorsát. A világ legcsodálatosabb dolga az volt, mikor szerelmem bejelentette, hogy várandós. Alig vártam hogy a karomban tartsam a kislányomat. Heather kivirult, boldog volt, mikor a karjában tartotta újszülött kislányunkat, akit Renesmee-nek nevezett el. Én csak Nessie-nek becéztem, ami szemmel láthatóan tetszett neki. A világ legszebb kisbabája volt számomra. Mindannyian büszke és boldog szülők voltak, amit Lou és barátnői hoztak el a Cullen családnak. Persze Rosalie volt az egyetlen, akinek még nem adatott meg az áldás, hogy gyermeke legyen. Bár lehet, hogy csak Lou leckézteti meg ezzel, de ezt csak ő tudná megmondani.

Lou

Teltek a hónapok, és a gyerekek egyre csak cseperedtek. Egyedül Rosalie volt magányos és Emmett tanácstalan volt. Éppen vadászni indultam, mikor Emmett úgy döntött velem tart és tanácsot kér.

- Mindent megteszek, de hiába! - panaszkodott.

- Ezt Rosalie-nak kell véglegesen eldönteni! Ha ő nem dönti el, Leonard sosem születik meg és Nessie világéletében egyedül él majd!

- Te láttad a jövőt? És egy csodaszép kisfiam lesz! - Emmett majd kiugrott a bőréből.

- Igen! Csodálatosan szép csecsemő, mint az édesanyja! - mosolyogtam. Emmett hirtelen szomorú lett.

- Hogyan lehetséges, hogy Rose nem akarja?

- De nagyon is akarja. Csak fél, ennyi az egész. Ma este telihold lesz! Cirógasd, becézgesd, míg teljesen el nem lazul. Aztán töltsd vele az éjszakát. Tedd ezt meg legalább még három nap éjjelén! Ha minden jól megy, meglásd, boldog család lesztek újra! - szavaim őszinték és reménnyel teliek voltak, és ez Emmett számára megfelelő erőt adott ahhoz, hogy ne adja fel. A vadászatról visszatérve Emmett pontosan azt tette, amit mondtam neki.

- Min mosolyogsz ennyire drágám? - kérdezte Edward.

- Csak boldog vagyok! Itt vagy nekem te, Dylen, meg Bella, na meg Cassie is! A mi boldog családunk!

- Mindenkinek jár a boldogság! - mosolygott. A mosolya olyan volt, mint mikor először levett a lábamról. Boldogok voltunk és nem is volt szükség másra. Egy héttel később Rosalie rosszul érezte magát, és szédült. Emmettre néztem és láttam mennyire boldog. Bekísértem Rosalie-t a kórházba, kivizsgálásra. Rosalie akkor volt a legboldogabb, amikor Carlisle közölte vele, hogy végre kismama lett. A szülés kicsit nehezen ment, de végül minden baj megoldódott. Emmett büszke volt Rosalie-ra, és a kisfiúkra, akit végül Leonardnak hívtak, de mi csak Leónak hívtuk. Rosalie bár egy kicsit kiakadt, amikor megtudta, hogy Nessie lesz fia párja, de idővel lenyugodott, és mosolyogva figyelte a gyerekek csetléseit, botlásait.

Évek teltek és múltak, mindenki boldog életét élve nézett szét a világban. Forksi lakásunk újjáépítésre került, hogy népes családunk kényelmesen elférjen. Carlisle és Edward saját kis kórházat nyitott. Alice és Jasper továbbra is a Forks-i gimnáziumban tanított. Rosalie és Emmett pedig ugyanazon a főiskolán folytatták tanári pályájukat. Heather és Scott felújították a bölcsödét a jövő generáció gyermekei számára. Jade és férje nyomozói irodát nyitott, és a világ leghíresebb nyomozói lettek. Esme és én a gyerekekkel foglalkoztunk, míg a gimibe nem kerültek. Bella és Dylen egymásra talált, akárcsak Nessie és Leonard. Sarah és David is boldogan éltek együtt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.