Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


XV. fejezet - A csata elkerülhetetlen!

2011.01.22
XV. fejezet - A csata elkerülhetetlen!
Lou
Jasper dühe átjárta a testem, mintha én vesztettem volna el életem egy részét. Marion után mentem, hogy beteljesítsem sorsát.
- Maria! Miért pont most? - kérdeztem mikor utolértem a folyónál.
- Mert haldoklom! És mert tudtam Elizabeth mennyire szenved a szülei miatt!
- Vámpírként haldokolni elég nehéz, hacsak nem harapott meg egy olyan másik vámpír, aki érti a dolgát! - Maria rám nézett. Erősen koncentrált, hiába.
- Ki vagy te? Nem hat rád a képességem! - meglepett volt.
- Lou Cullen, aki beteljesíti a sorsod! - megmerevedett. Minden egy pillanaton múlt, és Maria darabokban volt máglyán elégetve. Hamuvá porladt, mikor elindultam a ház felé. Megcsapott egy ismeretlen illat, ami vonzott magához.
- Ki vagy te? - kérdezte egy mély férfihang.
- Itt az a kérdés, te ki vagy? - válaszoltam, mire előjött egy fa mögül. Magas, vékony férfi volt szőkés haját lófarokba kötötte.
- James-nek hívnak! Finom az illatod emberlány! - Udvarolni próbál? Emberlánynak néz és csábítja az illatom! Milyen különös!
- Nem tudtam, hogy vámpír lehet megszállott vámpírvadász! - incselegtem.
- Mert nem is! Kifinomult szaglásom sosem csal. Te hús - vér ember vagy kiscicám! - Őrült vámpír! Ki beszélt itt emberről vajon? Mert én nem az biztos. Hogy vicsorít, milyen undorító féreg! Nem csoda, ha annak idején megöltem párat.
- Szóval tetszik az illatom, és mondd süket is vagy ráadásul? - a szívem nem vert már régóta. A vámpírok hallják a szívdobogást, DE AZ ENYÉM NEM DOBOG!
- Sértegetsz, ez tetszik! Nem, nem vagyok süket!
- Akkor magyarázd el, miért támadsz vámpírra és nézed embernek? - Szemei kitágultak, ekkor jött rá, hogy nem hallja a szívem dobogását. Közelebb jött és megérintette jéghideg kezem. Visszahőkölt, mikor tudatosult benne, tévedett.
- Ki vagy te?! És miért van ilyen csábító illatod?!
- Ahogy elnézlek a 40. ükanyád is lehetnék, James! - válaszoltam félvállról.
- És mondd, mit keresel itt egyedül az erdőben? - nem mintha rá tartozna, de mégis érdekelte.
- Én itt lakom, de te behatoltál a területemre, ráadásul rám támadsz! Nem jó helyen jársz, hacsak nem akarsz meghalni! - ekkor heves szívdobbanást hallottam.
- Érdekes hol van, hol nincs szívverésed! - jegyezte meg James. Vicsorogni kezdett, és körbe - körbe járt körülöttem. Aztán megállt, a levegőbe szimatolt, és rám nézett. Egyre közeledett valaki, a szíve hevesen vert. Hát persze! Az ő szívét hallottam, de James miért gondolta úgy, hogy az enyém. Kétségbeesett kiáltást hallottam. „Anya! Anya! Merre vagy? Anya!” - gondolatai üvöltöttek. Ekkor jöttem rá, Cassie utánam jött.
- Anyu! - mondta hangosan mikor mellém ért. James döbbenten állt előttem.
- Cassie, mit keresel itt?! Carlisle tudja, hogy eljöttél! - kérdeztem aggódva.
- Van egy lányod is?! Szép kis család, mondhatom! - támadóállásba állt, és nekirugaszkodott.
- ŐT SOSEM BÁNTHATOD! - kiáltottam és James egy közeli fának ütközött. Nehezen feltápászkodott és tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Nincs esélyed James! Add fel! - ő csak vicsorgott.
- Nincs nálam erősebb vámpír, nem tudsz legyőzni kiscicám! - vicsorgott rám és Cassie - re.
- Akkor hegyezd a füled James! A nevem Lou Cullen. Több mint 2000 éves vámpír, akinél erősebb nincs a világon. És, aki most végez veled. - megmerevedett a nevem hallatán és én ezt kihasználva leterítettem és darabokra tépve porrá égettem. Cassie-vel visszamentünk a házba, ahol két idegen társalgott éppen Carlisle-lel. Útközben Cassie elmondta, hogy mit szeretnének, és kik ők.
- James is itt lehet nemsokára! - mondta a vöröshajú nő, akit Victoriának hívtak.
- Ne reménykedj! James-t nem látod többé! - hangom jéghideg volt.
- Miért?! Mi történt?! - kérdezte a magas barna bőrű idegen, Laurent.
- Ránktámadt az erdőben! Észérvekkel próbáltam a helyes útra terelni, de ő elszántan az életünkre akart törni. Sajnálom, de nem volt más választásom! - magyaráztam. - Sajnos nem tudott belenyugodni, hogy egy vámpírral áll szemben, akinek az illata csábítóbb, mint bármely emberé.
- Anya, menjünk! - Cassie határozottan a konyha felé húzott.
- Megyek már! Ne ráncigálj Cassie! - a konyhában az asztal körül ültek a többiek. Edward odajött, átölelt és a fülembe suttogott.
- Aggódtam miattad! Szeretlek! - suttogta és el sem eresztett egy darabig. Hirtelen mindenki megdermedt. Mi történt itt? Vajon miről maradtam le?!
- Lou! Veszély közeleg! - jelentette ki Heather. - A Volturi csapatokat toboroz és a két idegen volt az előőrs.
- Oh, ők hárman voltak, Heather! De a harmadik összefutott velem az erdőben! Figyelmeztettem, hogy hagyjon minket békén, de nem tágított. Nem tehettem mást, megöltem ott helyben.
- Semmi baj! Ez volt akkor a helyes döntés! Azt mondják a Volturi sokkal erősebb, mint bárki más a világon. - Heather aggodalommal teli hangja megrémisztett.
- Sejtettem hogy eljön az idő, de nem ilyen hamar! Carlisle szerencsére sokat mesélt erről a vámpírgyülekezetről! - nyugtattam meg kedves barátnőmet - Feloldanád a fagyasztást kérlek, olyan rossz így rájuk nézni! - Pár perc beletelt, mire mindenki újra életvidám lett, Alice és Jasper boldogok voltak a lányuk miatt. Edwardot szorosan magamhoz öleltem, és azon gondolkoztam mi lesz ezután.
- Alice, mikor lesz újra vihar? - kérdeztem.
- 2 hét múlva. Miért?
- Szívesen játszanék, és Emmett is kíváncsi lenne, milyen gyors tudok lenni, ha kell! - Emmett mosolygott.
- Carlisle! - sikított Cassie. El is felejtettem, hogy otthagytuk egyedül a két idegennel!! Gyorsan a nappaliba mentem, de Carlisle-nek semmi baja nem volt. Még mindig ott beszélgetett velük nyugodtan.
- Két hét múlva, mikor a vihar jön mi a tisztáson leszünk! Ott fog eldőlni minden! Mondjátok meg a Volturinak, ott várom őket. - jelentettem ki olyan határozottan, hogy két lépést hátráltak Carlisle-től.
- Ki vagy te valójában?! - kérdezte Laurent meglepetten.
- Lou Cullen! Add át üdvözletem a többieknek! - válaszoltam. Victoria vicsorogni kezdett aztán meg is bánta azonnal, mikor rájött nem győzhet ellenem. Sarkon fordultak, és szélsebesen távoztak a Cullen házból. Mindenki a nappaliban volt, és elmagyaráztam, mi fog bekövetkezni két hét múlva. Aggodalom járt át mindenkit, hogy mi lesz, ha mi vesztünk, de erről szó sem lehetett. Nem engedhetem meg, hogy újra elvegyék tőlem a családom! Megfogadtam, hogy mindent megteszek azért, hogy megvédjem őket.
Rosalie
Már az első pillanatban tudtam, hogy nem kellett volna befogadni Lout és barátnőit. Veszélyt jelentenek számunkra. Eddig sosem volt gondunk a Volturival, de mióta Lou megjelent minden megváltozott. A két hét gyorsan elszállt.
- Itt az idő! - jelentette ki Alice, és elkezdtük a játékot. Elütöttem a labdát, de Edward gyorsabb volt, mint mindig, és kiestem. Heather és Jade is gyorsak voltak de Edward nem engedte őket nyerni. Vesztésre álltunk, mikor Lou következett, elütötte a labdát aztán rohanni kezdett. Edward szaladt a labda után.
- Veszteni fogunk, Esme! Már megint! - mondtam neki, de ő csak mosolygott. Ekkor vettem észre, hogy Lou milyen gyorsan fut. Repült a labda Esme felé, de Lou hamarabb beért, mint hogy a labdát Esme elkapta volna, és így mi győztünk. Ott abban a pillanatban kedveltem meg véglegesen Lout, és soha többé nem áskálódtam. Akkor váltunk igazán barátokká azt hiszem. Scott következett, de Alice lefújta a meccset, és ez mindennek a végét jelentette. Rengeteg vámpír vett körbe hirtelen minket. Jade és Heather felvonták a pajzsot, mely megóv minket minden gondolattal kapcsolatos veszélytől.
- A Volturi nem volt előrelátó! - mondta gúnyosan Lou.
- Miért is pontosan? - kérdezte Carlisle, és mind kíváncsian néztünk rá.
- Háromnegyed része olyan vámpír, aki napfényben elégne, ha sütne a nap.
- Jól mondtad, ha sütne. DE NEM FOG! - mondtam gúnyosan. Hirtelen Matt megfogta Lou kezét és elvonszolta az ellenséges tömeg közé. Aro-ra nézett, aki bólintott és átengedte közöttük. A fáknál jártak, mikor Cassie felsikoltott, bár nem tudom miért, de ez mindent megváltoztatott a Volturik tervében. Lou megfordult és ránk nézett, aztán megváltozott és sápadtabb lett, mint eddig valaha.
Scott
Cassie sikolya veszélyt jelzett és Matt viselkedése megérintett. A fák felé hurcolta Lou-t, mikor visszanézett és látta a jövőt, melyet el akart kerülni. Kitépte a kezét Matt szorításából, és felénk szaladt. Sosem érezte még ilyen veszélyben magát, mint most. Veszély, mely miatt újra egyedül kell élnie örökké. Gyorsabban szaladt, mint valaha közben eltett láb alól pár útban lévő vámpírt. A Volturinak annyi ideje volt, hogy a Cullen családot megharapja, de semmi több. Minden olyan gyorsan történt, hogy fel sem fogtam már ott volt Lou, ahol lennie kellett. Jade és Heather pajzsa megerősödött, és minden behatoló vámpír a körön kívül maradt. A Volturi hármas értetlenül nézett körbe mi történt.
- A kristályért jöttünk! - mondta az idős vámpír, akit Aro-nak hívtak.
- Nincs semmiféle kristály! - válaszoltam.
- A királynőnél kell, hogy legyen, másképp nem uralkodhat! - gúnyolódott Caius.
- Miért zavarjátok fel az állóvizet! Ha az, akit kerestek nem örül a látogatásotoknak! Sőt, ha jobban meggondolom, tettetek miatt meg is ölhetne titeket! - jelentette ki dühösen Lou.
- Melyikkőtök Lou Cullen, aki a vámpírok királynője állítólag? - jelentette ki Marcus undorral megtoldva. Három vén vámpír, akik azt hiszik ők a világ urai. Ennyire elfajult volna a világ! Itt az ideje hogy Lou használja a hatalmát, melyet oly sok éve nem használt. Ekkor a felhők mögül előbújt a Hold, és fényével beragyogta a területet. Az erő, mely átjárta, a levegőbe emelteés teljesen átváltoztatta griffé, mely végzetes csapást mért a vámpírokra. A Hold és a kristály ereje feltöltötte, és úgy ragyogta be a tisztást, mint maga a Nap! Sosem láttam ennyire gyönyörűnek Lou griff alakját. Szabályosan szakadt az eső és sötétség borította el az eget, de nem teljesen, mert a Hold fénye ragyogott. Lou a levegőben fénylett aztán egy erős fény világította meg a tisztást, mely Loutól származott. Minden vámpír fejvesztve rohant az árnyékba, de nem volt idejük. Ahogy Lou mondta, háromnegyed részük elégett a napfényben. A Volturi serege nem is kicsit csappant meg ezzel a védekező fénysugárzással, melyet Lou veszélyérzete teremtett. Jade és Heather ugrásra készen változtak át, és ezzel erőfölényünk megnőtt és a maradék vámpírokat elégetve pusztítottuk el. Hirtelen Cassie Lou mellé emelkedett a vámpírok fölé, és olyan lett, mint a hófehér griff. Szárnycsapásaival megoldották a vámpírok által megmaradt szag kitisztulását a tisztásról. Minden olyan lett, mintha nem is lett volna harc ma este.
Cassie-vel rendet téve újra emberi alakban siettek a többiekhez. De elkéstek: már haldokoltak.
- Nem tudjuk megmenteni őket Lou! Végük van! - mondta Jade.
- Tévedsz Jade! Lou meg tudja menteni őket! - oktattam ki. - Harapd meg őket és adj nekik a véredből!
- Nem! Elég a vérem, az meg tudja menteni őket! – válaszolta Lou. A Cullenek szervezetébe juttatva a vérét azonnal behegedtek a sebeik, és vámpír szempontból újra életre keltek. Bár most olyanok lettek, mint Lou.
- Jade, intézd el Mattet, ahogy akarod! Szólj, ha segítség kell! - szomorúan, de Heahterrel közrefogták Mattet, és Lou elé hozták.
- Tedd, amit tenned kell! - mondta Jade szomorúan.
- Matt, mostantól emberként fogsz élni, és nem mondhatsz el senkinek semmit a vámpírokról! Máskülönben úgy végzed, mint az itt elesett vámpírok! - hangja határozott volt, de láttam Jade megkönnyebbülését, hogy Lou nem öli meg a szerelmét. Nem lenne rá képes, ezt már régóta tudom. Mattnek esett, és átharapva a torkát a megfelelő helyen fájdalmas kínok között újra emberré vált. A Culleneket hazavittük, és folyton az járt a fejemben mi lesz most velük. Nem tudtam, ugyanis mi fog történni, ha Lou vére a szervezetükbe kerül. Bár jobban voltak, nem tudhattam mi lesz a következménye ennek az egésznek. Pár napba, sőt hétbe beletelt, hogy újra olyan egészségesek legyenek, mint mielőtt a csata elkezdődött volna.
2013-et írunk. Három éve élünk a barátaimmal együtt Forksban. Befejeztük az iskolát és boldogan éltük életünket. Egy szigetre mentünk lakni a Cullen családdal, akikről kiderült, egy év alatt sokat változtak. Lou vére, mely megmentette őket sok új dologgal áldotta meg őket, a biztonság kedvéért ezt nem próbálták ki. Ugyanis nem akartak csalódni! A Volturi nem jelentett veszélyt, mivel uralkodói Lou mivoltát elfogadták. Ha ellenszegülnek azonnal halottak lennének és hát valljuk be ezt nem szeretnék ők sem.
- Lou, mi történik velünk? - kérdezte Esme aggódva egy napon.
- Az idő múlásával idősebbek lettetek! A testetek öregszik, ameddig akarjátok!
- Ezt hogy érted? Ez lehetséges lenne?! - érdeklődött Carlisle.
- Igen, lehetséges az én génjeim segítségével! De Esme hamarosan eléri a 28. életévét, hacsak nem szeretnél 30 lenni, Carlisle pedig 32. Persze ezt nem én határozom meg, hanem ti!
- Szóval 30 évesként is élhetek örökké?! - kíváncsiskodott Esme.
- Hát persze, de ahhoz a harapásom is szükséges, hogy újra halhatatlan légy!
- Ez hihetetlen! Egyszerűen fantasztikus! - kiáltotta Esme boldogan.
- Igen fantasztikus, nektek! De én csak 26 éves koromig változom, ugyanis akkor válok teljesen azzá, akivé kell lennem! Ezt a sors irányítja. – szomorkodott Lou, de tudta Edward boldog vele így is.
- Jut eszembe Edward, te mennyi idős szeretnél lenni? - kérdezte Emmett és felnevetett.
- Annyi, mint Lou. Ez nem kérdés! – Lou szíve újra dobogni kezdett, ami persze lehetetlen. „Szerelmem egyidős szeretne lenni velem, ez csodálatos! „- gondolta Lou mosolyogva.
- Alice, Jasper, Rosalie, Emmett, ti mit szeretnétek? - kérdezte Carlisle.

Alice 24, Jasper és Rosalie 26, Emmett pedig 28 szeretett volna lenni. Ez nem volt akadály, és szépségük nem fog változni. Végre nem diákként, hanem tanárként szerettek volna iskolába járni, ami most valóra vált számukra. Jade és Heather 26 akart lenni, én pedig így is már 28 voltam. Évek szálltak el egymás után, és sorra váltak halhatatlan vámpírrá kedves barátaim. Először Jade és Lou, aztán Alice, Heather, Esme és Elizabeth, őt követte Jasper, majd Rosalie és Emmett. Végül Edward és Carlisle is teljesen halhatatlanok lettek. Boldogan éltünk gyermekeinkkel, akik majdnem felértek hozzánk. Cassie 20 éves volt, Elizabeth pedig 22 évesen akart örökké élni, melyet megkapott szülei engedélyével. Matt sajnos nem élt túl sokáig. Jade döntése volt, hogy így legyen vége. Persze nem sokáig maradt egyedül, mert egy Matthew nevű fiú elrabolta a szívét mindörökre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.