Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VIII. fejezet – Kételyek

2011.01.22
VIII. fejezet – Kételyek
Reggel szemerkélt az eső, de ez nem tartott vissza attól, hogy suliba menjek. Szembe kellett néznem a saját félelmemmel, és Edwarddal. A délelőtt lassan telt. Segítettem Jessicának, így a délutánom szabaddá vált. A legunalmasabb az német volt, sosem szerettem igazán, de a francia a mindenem volt. Valahogy mindez más volt, mint azelőtt. Eljött az ebédidő és mindenki a menzára igyekezett. Útközben Jessica faggatott, hogy milyen volt a hétvégém a tisztáson. De csalódnia kellett, mert sem tőlem, sem a lányoktól nem kapott választ. A Cullen gyerekektől pedig nem merte megkérdezni. Van ez így! Jessica megsértődött, és ma csak hárman ültünk az asztalnál, mert Angela beteg lett. Nem értem! Hogy lehetnek Angela és Jessica ilyen jó barátnők?! Hiszen a természetük tűz és víz! Angela nagyszerű lány, remélem Jess nem fogja elrontani!! Éppen kérdeztem volna valamit a lányoktól, mikor a Cullenek leültek az asztalunkhoz. Emmett mellém ült, Edward pedig velem szemben foglalt helyet. Rosalie nem volt velük, gondolom vadászni ment. Jasper és Alice pedig látogatóbba mentek egy ismerőshöz Alaszkába. Carlisle ezt mondta, ha nem tévedek.
- Sziasztok! Hogy telt a hétvége? – kérdezte Emmett.
- Jól. – válaszoltam egyhangúan.
- Mi a baj? – Edward hangja kizökkentett a szomorúságból.
- Semmi. Csak kár, hogy nem lehettem veletek. Biztos jó lett volna!
- Oh, és Lou, a kisbocs hogy van? – kérdezte Emmett.
- Remekül a történtekhez képest. – Edward arca a kisbocs említésére megváltozott, és bocsánatkérően nézett rám. – Ne aggódj! Gyorsan gyógyul! Ma reggel már semmi baja nem volt! – Csak a farkcsontom ne fájna annyira!! 
- Sajnálom, az én hibám. Heather figyelmeztetett, hogy harap, ha rosszul fogják meg, és azután szegény a földön hevert.
- A földön hevert?! Akkorát nyekkent szegény, hogy azt hittük, azonnal szönyethal. – emelte fel a hangját dühösen Emmett.
- Emmett, nincs semmi baj. Lounak ez nem is okozott semmi gondot. – nyugtattam meg a kezemet a vállára téve. – Lou már nem először járt így. Nem Edward a hibás. Én engedtem meg hogy elvidd, emlékszel?
- Igen, de…
- Nincs DE. Az én hibám, nem kellett volna elengednem egyedül a bocsot. – Ekkor Emmett már megnyugodott, és már nem haragudott annyira Edwardra. Ebéd után biológiára indultunk Edwarddal, aki még mindig megbánóan a földet nézte.
- Edward!!
- Tessék?
- Mi a baj? Még mindig Lou miatt vagy ilyen? – kérdeztem.
- Sajnálom. Nem akartam, de valami vonzott hozzá. Aztán megharapott, én pedig elejtettem, és nem tudtam időben elkapni. – magyarázta. Szóval vonzottam! Remek, már csak ez hiányzott!!
- Szomorú voltál, és csak a mosolyodat szerette volna látni, ami teljesen elbűvölte őt. – árultam el. – Azt hiszem, beleszeretett a mosolyodba!
- A mosolyomba?! – nézett rám ámuldozva és elmosolyodott.
- Így sokkal jobb! Nem szeretem látni, ha valaki szomorú. Főleg ha az a valaki te vagy. – vallottam be.
- Akkor ezután csak vidám és mosolygós leszek!
- Jó. Ezt már szeretem! – aztán beléptünk a terembe. Csodálatosan éreztem magam, mert végre igazából megismerhettem Edwardot. De délután már nem volt velem, mert kisütött a nap. Jade és Heather is elmentek utánuk, nehogy rájöjjenek, hogy mi mások vagyunk. Hat hónap telt el azóta, hogy Forksba költöztünk, mikor egy nap hazaérve Jasper várt az ajtóban, ami nagyon meglepett, el sem tudtam képzelni miért jöhetett, de mikor megláttam, forró melegség árasztott el és boldog voltam.
Jade
Forks csodálatos hely volt annak ellenére, hogy sokat esett az eső. Új barátokra tettünk szert és megleltem önmagam. Folyton Lou-val voltam és kezdtem néha becsavarodni tőle. Forks ideális hely volt ahhoz, hogy levezessem a feszültséget. Az erdőben való futás és vadászás nyugtatóan hatott rám. A Cullen család egyszerűen lenyűgöző a profi vadászati és emberek közti stílusukkal. Minden végre tökéletes volt.
- Sziasztok! Nem zavarok? – Jasper kedves volt, bár nekem nem volt szimpatikus a srác.
- Egyáltalán nem zavarsz! – jelentette ki Lou lelkesedve. – Minek köszönhetjük a látogatást? – Lou olykor túl kíváncsi, de most érthetőnek tűnt. Bementünk a házba. Lou Jasper miatt csak úgy sugárzott a boldogságtól!! Nem is értem igazán!
- Arra gondoltunk a többiekkel, hogy holnap átjöhetnétek hozzánk, ha van kedvetek! – Ez csábító ajánlat, de nem gyors ez egy kicsit? Lou-ra néztem. Láttam, hogy a boldogság eltűnik az arcáról, és búskomoran a zongorához ül és elkezd játszani. Valamit, amit sosem hallottunk még eddig.
- Én nem tudok elmenni. De Heather és Jade biztos ráér holnap! – Egyszerűen nem értem Lout! Örömtáncot kellene járnia, hogy Edwarddal tölthet egy egész napot!!
- Miért, te hová mész?
- Jól tudod, hogy most van a vadászszezon. Én Roxford-ba megyek egy ismerősünkhöz.
- Miért is? – Manapság minden fontosat elfelejtek Louval kapcsolatban. Folyton mellette lenni elég fárasztó.
- Macit el kell vinnem a többi fajtársához. Sajnálom Jasper, de nekem dolgom van holnap! – Jasper szemei felcsillantak.
- Semmi gond, ha megengeded, hogy veled menjek. A barátnőid pedig elmennek hozzánk és így mindenki boldog lesz! – Hihetetlen! Kezdem megkedvelni ezt a fiút! Felfoghatatlan. Inkább ő és Lou legyenek együtt, mint mi. Jót tesz egy kis légkörváltozás, és nyugodtan beszélhetünk a Cullenekkel. Kérdőn néztem Lou-ra, aki még nem válaszolt Jaspernek, de nem kellett sokat várni.
- Rendben! Akkor holnap kora reggel találkozunk, ha neked is megfelel! – Jasper csak bólintott és leült Lou mellé. Sokáig beszélgettek iskolai, magánéleti dolgokról. Lou nagyon ügyelt arra, hogy ne áruljon el semmi olyat, ami bajba keverhet minket. Nem tudom, mennyi lehetett az idő, amikor megkönnyebbülve mentem le a nappaliba, ahol Lou a kanapén aludt, és Jasper már elment. Szegény lány! Annyit szenvedett már a szerelem és a családja miatt! Rajtunk kívül nem képes megbízni senkiben! Bárcsak Edward is viszontszeretné, és a lelke végre nyugalomra találna! Heatherrel egész éjszaka azon töprengtünk, hogy milyen lesz majd a Culleneknél. Edwarddal elhitetni, hogy Lou nem tudja, hogy vámpírok között él, nem tűnt egyszerű feladatnak. Lou képtelen olyan életet élni, hogy bajba ne keverné magát. Persze jó barátnő meg minden, de néha nagyon fárasztó vele dűlőre jutni. A reggel túl gyorsan jött el ahhoz, hogy Heatherrel tovább találgassunk. A nyugodt csendet Jasper kopogása zavarta meg. Valamiért nem kedveltem szegény fiút, bár nem volt rá okom. Kedvetlenül nyitottam ki az ajtót és üdvözöltem. A nappaliba kísértem, és meglepődve tapasztaltam, hogy Lou már nincs a kanapén. Csak egy levelet hagyott. Felvettem és elolvastam, miközben Jasper helyet foglalt.
Kedves Jade és Heather!
Elmentem vadászni a baj elkerülése miatt. Reményeim szerint Jasper előtt érek haza. Ha mégsem, akkor nemsokára otthon leszek. Ne aggódjatok!!
Szeretettel: Lou
- Lou elment, de nemsokára itthon lesz, hogy időben el tudjatok indulni. – tájékoztattam Jaspert.
- Tudok várni! Izgultok a mai nap miatt? – kíváncsiskodott. Az nem kifejezés! De majd megoldjuk valahogy!
- Egy kicsit. Kérdezhetek valamit?
- Természetesen.
- Van oka annak, hogy felajánlottad Lou-nak, hogy velemész? – kíváncsi voltam, de ami azt illeti, a válasza meglepett.
- A többiek előtt nehezebb lenne feltenni a kérdéseimet Lou-nak, amik számomra fontosak lennének. Más részről pedig Alice jobbnak látta, ha Lou-val megyek, mert már most a barátnőjeként kezeli őt. – Alice még nem ismerte Lou-t, ezért nem ítélem el, ha barátkozni akar vele. Később rájön, hogy nem is kicsit tévedett!
- Sziasztok! Bocs a késésért Jasper, csak elmentem egy kicsit futni. Régóta vársz már rám? – Hihetetlen, milyen kivirultan szaladt le a lépcsőn Lou. Egy gyors zuhany és átöltözés meg sem kottyant neki.
- Nem igazán! Jade jó házigazdaként viselkedett, és szóval tartott addig! – Megdicsért, ez hihetetlen. Érezte, hogy nem kedvelem igazán, ezért próbál a kedvemben járni. Azt hiszem át kell gondolnom, hogy ezután hogy viszonyulok Jasperhez.
- Akkor mehetünk. Maci már nagyon várja, milyen lesz Roxfordban! - Jasper felállt és helyeslően intett Lou felé. Milyen érdekes még csak hat hónapja ismerik egymást máris félszavakból tudják, mire gondol a másik. Persze Lounak nem nehéz gondolatolvasóként! – Érezzétek jól magatokat a Culleneknél Jade! Sziasztok majd jövünk!
- Ti is érezzétek jól magatokat. Remélem Maci, jól meglesz majd Roxfordban! – mondta kedvesen Heather. A semmiből került mellém.
- Köszi. Akkor… viszlát! – mondta Jasper mosolyogva, és elindultak Roxford felé egy medveszállító autóval. Roxford közel 200 kilométerre volt Forks-tól. Úgy éreztem, ez elég hosszú út lesz számukra. Szegény Maci! Gyors vadászat és tusolás után elindultunk a Cullen ház felé.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.