Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VII. fejezet - Kemping és egy kis medvebocs!

2011.01.22
VII. fejezet - Kemping és egy kis medvebocs!
Lou
Végre eljött a hétvége, és most közelebbről megismerkedhetek végre Edwarddal. Carlisle figyelmeztetett, hogy Edward tudni fog majd mindenről, mert gondolatolvasó. Erre számítva blokkoltam minden olyan gondolatot és emléket a fejükben, ami elárulhat bármit is rólunk. Tehát ha akarnák, se tudnák felidézni a gondolataikban azt, amit közösen éltünk át. Lényegében mindenre emlékeztek kivéve a kifecsegett titkaimra.
Gyönyörű volt az idő és a vízesés partján kialakított kemping nem is lehetett volna jobb. A szellő lágyan szelte át az erdőt. Jade és Heather önfeledten készülődtek a kempingezésre. Minden rendben ment, Cullenék boldogok voltak még Edward is a maga módján. Csak én hiányoztam a csapatból, nem véletlenül. Megfogadtam Emmett tanácsát és egy kis medvebocsként tébláboltam körülöttük egész nap. Mikor megláttam Emmettet, incselkedni kezdtem vele, de ő sem hagyta magát! Mindenki nyugodt volt, és szinte fel sem tűnt, hogy Emmett egy medvebocsot hoz a karjában. Edward mosolya teljesen levett a lábamról, de semmiképpen sem árulhattam el magam. Emmett letett, én Carlisle ölébe ültem, és onnan figyeltem az eseményeket. Mindenki ott volt, csak én hiányoztam. Mindenki észrevette, de csak Edward kíváncsisága törte meg a boldog csendet.
- Lou hol van, ő nem jön!? - kérdezte és körülnézett.
- Lou most egy kicsit szégyenlős! De ne aggódj, biztos a medvével van.
- Milyen medvével? - kérdezte meglepetten. Jadenak eljárt a szája, de már késő visszaszívni.
- Tegnap egy medvével láttam sétálni. A cirkuszban, ahol élt, nagyon csúnyán bántak vele. Lou ápolta és most is biztos a medvével van. - mentette meg Carlisle a helyzetet. Hálás voltam, és nem értettem, hol volt eddig ez az angyali jótét lélek.
- Ezek szerint ma nem látom őt igaz? - Mi van ezzel a fiúval?! Az első találkozásunkkor a halálomat tervezte. Azt mondta Carlisle-nek, hogy távolságtartó lesz velem. És most!? Hiányzom neki. Meglepett ez a váratlan fordulat, és ahogy láttam, más is így volt vele.
- Sajnálom, de attól tartok nem. - mondta nyugodtan Carlisle. Felmordultam, és hirtelen minden tekintet rám szegeződött. Szégyenlősen összekuporodtam Carlisle ölében.
- Ki ez a kisbocs? Hol a mamája? - Edward figyelme rám szegeződött.
- Lou kisbocsa. Nem piszkálnám a helyedben. Amilyen kicsi, olyan erős. Én is csak úgy tudtam elhozni Lou-tól, hogy megígértem, Carlisle közelében marad a kisbocs. - jelentette ki Emmett. Körülnéztem, és mindenki mosolygott. Én reszketni kezdtem Carlisle védelmező ölében. Hirtelen egy mókus jött le a fáról, hogy igyon a vízből. Játszani akartam vele, de elmenekült, én pedig csuromvizes lettem. Szerencsére a bundám gyorsan megszáradt.
- És Lou hol találta ezt a kisbocsot? - Kisbocs a nénikéd!! Mindjárt megmutatom neked ki itt a kicsi! Elindultam Edward felé. Ekkor hirtelen éreztem, hogy eltűnik a talaj a lábam alól. Emmett felemelt, és játszani kezdett velem. Én hirtelen ismerős és finom illatot éreztem meg, de nem törődtem vele, mert Emmettet akartam megleckéztetni, amiért közbeavatkozott. Éreztem, hogy egy újabb kéz nyúl értem. Vajon ki lehet az? Amikor a kezek megfordítottak, Edward gyönyörű arcával találtam magam szembe. Rám mosolygott, és én csak néztem Őt tágra nyílt szemekkel.
Heather
- Lou nem szereti, ha így fogják. Így meg fog harapni, Edward!
- Lou!? Így hívják a bocsot? De aranyos! - Mit gondolt, talán majd más nevet ad saját magának, ha állattá változik? Abba őrülnénk bele, az biztos. Mivel Lou pikkelt rá egy kicsit, megharapta, hogy tudja hol a határ. Edward a hirtelen mozdulattól meglepődve leejtette Lou-t, aki hatalmasat nyekkent a földön. Nagyon megüthette magát, mert elkezdett keservesen siránkozni. Emmett felkapta és szembefordult Edwarddal.
- Nézd meg mit tettél! Szóltam, nem igaz?! Kicsi a bocs, de erős. Megmondtam, hogy vigyázz rá. - Edward megbánóan nézett le Lou-ra.
- Elviszem Lou-hoz! Ő tudhatja, hogy megsérült- e.
- Nem, majd én elviszem! Elég gondot okoztál! Örülj, ha Lou nem veszi le érte a fejedet Edward! - sosem láttam ennyire dühösnek Carlisle-t, de most részben igaza volt. Igazából szerintem Lou-nak is lehetett volna esze, mert ha türtőzteti magát, és nem harapja meg, akkor most nem lennénk ilyen helyzetben. Nem ez az első ilyen balesete kisbocsként. Carlisle-ra nézett, aki újra az ölében tartotta.
- Nincs értelme Lou-hoz vinni, ugyanis a medve ápolása után bement a városba pár új ruhát venni magának. - magyarázta Jade a vitát lezárva a Cullenek között. Lou lassan feltápászkodott Carlisle öléből, és újra vidáman játszott Emmettel, mintha semmi sem történt volna. Edward szomorúan nézett maga elé, és láttam Lou-n, hogy Edward bűntudata miatt rosszul érzi magát, mert az ő hibája volt, hogy ez történt. Eltolta magától Emmettet, és újra Carlisle-ra nézett. Lou Edward ölébe mászott, és mélyen beszívta az illatát, ami látszott, hogy megnyugtatja. Az jutott eszébe, hogy nem veszítheti el. Edward ránézett, de nem mosolygott, és ez fájt neki. Jól ismerem már. Lou durcás lett, leült Edward elé, és farkasszemet nézett vele. Remélem nem készül semmi bolondságra! Rossz előérzetem van!! Két lábra állt, és tiszta erőből meglökte Edwardot, úgyhogy hanyatt esett, és győzedelmesen a mellkasára állt, és onnan nézett le rá. Ekkor egy sikolyt hallottam. Mindenki Lou-ra nézett, de nem mi sikítottunk. Lou-ra néztem.
- Mennem kell! Ne hagyjátok, hogy bárki utánam jöjjön!
- Vigyázz magadra Lou!
- Ne aggódjatok!  - Jade folyton anyáskodott felettünk, lehet hogy ez az oka annak is, hogy tigrissé tud változni. Végre használhattam a képességem, és lelassítottam az időt. Lou elindult, otthagyva minket a vízesésnél, és a hang után futott.
Lou
Futottam a hang irányába, ahogy csak bírtam. Ekkor megláttam a fekete medvét. Éppen egy lányt készült megtámadni. Nem láttam az arcát, de mindene remegett. Az erdő sötétjéből emberi alakban sétáltam feléjük, nehogy valami baj történjen. Ami ekkor történt, arra igazán nem számítottam.
- Jessica?! Te mit keresel itt? Nem azt mondtad, hogy Mike-kal töltöd a hétvégét? És mond csak mit csinálsz a medvémmel? - mondtam kissé indulatosan. Jessica és Mike együtt jártak, de nem volt nagy az összhang közöttük.
- Ii..igen, úgy volt, de aztán nagyon csúnyán összekaptunk, és én faképnél hagytam. Elől kopogtam, de senki nem nyitott ajtót. Így a kertbe jöttem, hátha itt vagytok, és nem hallottátok a kopogást. Gondoltam, hétfőn segíthetnél egy kicsit a matematikában, de nem találtalak itt. Aztán elindultam az erdő felé, mert gondoltam, ti is kempingezni szoktatok, mint a Cullenek. Meg akartalak titeket keresni, de találkoztam a medvével. Kérlek segíts!! Ez a medve meg akar enni. Nem akarok meghalni, még fiatal vagyok és szép!! - magyarázta ki magát.
- Maci, nincs semmi baj! Jessica jó barát! Kérlek, menj most el! Később még meglátogatlak, jó? - a medve szót fogadott és nemsokára el is tűnt. Micsoda egy beképzelt képmutató, üresfejű nőszemély ez a Jessica! Hát nem egy agytröszt! Remélem nem jött rá mik vagyunk! Nem akarom elveszíteni Edwardot, amikor még csak alig ismerjük egymást. Nem csoda, hogy olyan ellenszenvesnek tűnt nekem első látásra!
- Hű! Ezt nevezem, házikedvenc vagy mi? -kíváncsiskodott.
- Semmi közöd hozzá!! Amúgy hétfőn szívesen segítek, ha akarod! - A matek a legjobb tantárgy a világon, ő meg síkhülye hozzá! Jellemző! Ahelyett, hogy tanulna, inkább pasizik, és mindenféle pletykákat kitalál, és azokat terjeszti.
- OK. Akkor hétfő délután. Szia!!
- Szia Jessica! - mondtam hidegen, és az erdő felé vettem az irányt. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy Jessica elment visszaváltoztam, és visszamentem a táborhelyhez. Minden úgy volt, amikor elmentem. Heather elmosolyodott. Végre volt oka használni a képességét.
- Köszi Heather.
- Szívesen. Ki volt bajban? Ismerjük?
- Jessica!! Matekozni akar hétfőn. Maci meg a frászt hozta rá.
- Értem. Állj vissza ugyanoda, ahol álltál. - utasított. Ekkor feloldotta a „fagyasztást”. Minden ugyanonnan folytatódott, mint mielőtt elmentem. Edward végre rám mosolygott, és ez melegséggel töltött el. „Kicsi a bocs, de erős! Majd megkérdezem Lou-tól, hogy miért ilyen erős ez a kisbocs! Biztos valamivel feltuningolta!” Edward messze járt az igazságtól, messze volt még a titok nyitjától. Van még elég idő arra, hogy mindent megtudjon. Carlisle kérdőn nézett rám, mikor újra Edward ölében ültem, békésen hozzábújva.
- „Hol voltál Lou! Mi történt velünk?„ - Carlisle gondolatait nekem címezte, de én blokkoltam ezeket Edward elől. Elmondtam neki gondolatban, hogy mi történt, mert szerencsére csak ő vette észre az egészet.
- Rendben! Nem is tudtam, hogy ilyen érzékeny a hallásod Lou!!
- Sajnos állatként sokkal érzékenyebb, mint átlagosan.
- Értem. Jó hogy őszinte vagy velem. - zárta le a társalgást Carlisle. Edwardot végre közelebbről megismerhettem, anélkül, hogy ő tudott volna róla. Kellemes délután volt, az már biztos. Ezek után alig vártam, hogy hétfő legyen és beszélhessek vele. De szomorú is voltam, mert nem mondhattam el milyen jól éreztem magam mellette, mert én ott sem voltam igazán. De legalább láttam, ki is ő valójában, és ez mindent felülmúlt. Egész hétvégén az orromat lógattam.
- Ne aggódj már! Érdeklődött utánad, amikor nem látott a kempingezésen. - Jadenak igaza volt. De most ez rajtam, hogy segít?!
- Emmett is sokat gondolt rám, amikor velem játszott.
- Igen, de az más, te is tudod!!
- Igen, tudom, de mégis úgy éreztem, mintha rátaláltam volna arra, amit régen elveszítettem.
- Nehogy azt mondd, hogy beleszerettél Emmettbe! - Jade mindig védeni próbált, de ez most más volt. Szemrehányóan viselkedett.
- Dehogyis!! Ezzel azt akartam mondani, olyan, mintha a bátyám lenne. Ne fordítsd ki a szavaimat, rendben?!
- Ne haragudj, én csak azt hittem, hogy... - itt megakadt, de túl kíváncsi voltam ahhoz, hogy ennyiben hagyjam a dolgot.
- Igen, hallgatom!! - mondtam kicsit ingerülten.
- Azt hittem, téged Edward érdekel. - mondta meglepetten.
- Hát igen. Ő olyan fura, ezért kedvelem. DE MÉG NEM SZERETTEM BELÉ!! - válaszoltam.
- Még!!!
- Na jó, te ismersz a legjobban, jól tudod, mikor és ki tetszik. Igen, lehet hogy beleszerettem. ÉS AKKOR MI VAN! Úgysem tetszem neki!! Jade nem értett egyet velem, de megértette a problémám Edwarddal kapcsolatban, és jobb ha egy kicsit magamra hagy. Nem haragudtunk egymásra, de nem mindig egyszerű az életem, és a csajok ezt jól tudják. Nem kérhetem folyton a segítségüket, ha elakadok, olykor magamnak kell talpraállnom, és komoly döntéseket hoznom az életben.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

anna-szasz@hotmail.com

Szasza,2011.06.22 18:12

Szerintem ez nagyon hasonlít a Twilight-ra sőt csak néhol van meg változtatva én az eredetit jobban kedvelem.