Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VI. fejezet - A vadászat

2011.01.22
VI. fejezet - A Vadászat
A vadászatig volt még egy kis időm, és átgondoltam a kempingezéssel kapcsolatos dolgaimat. Carlisle és Emmett látni fogják, mik vagyunk, és ez volt a legjobb döntés, amit hoztam. Edward nem tud biztonsággal mellettem maradni, de ha alakotváltok nem annyira csábító az illatom, mint egyébként. Leültem a zongorához, és elkezdtem játszani. Nem tudtam pontosan, mit játszom, de a lányok szerint gyönyörű dal. Jade az órára nézett, és kizökkentett a dallamok világából.
- Mennünk kell. Itt az idő! - Gondosan bezártuk a házat, és elindultunk a Cullen ház felé. Az egész család ott volt, kivéve Edward.
Esme
Carlisle bemutatott minket az új ismerőseinek, akik nagyon szimpatikusnak tűntek nekem. Egyedül Rosalie volt dühös. Éreztem, amint Jasper próbálja lenyugtatni, de nem sokat használt. Hirtelen felvett egy fenyegető pózt, ami szerinte majd el fogja őket riasztani. Átjárta márványtestemet a veszély érzése, és hirtelen minden megváltozott... Carlisle Rosalie elé állt, hogy megvédje Lou-tól, a többiek pedig félrehúzódtak. 
- Lou! Nincs semmi baj! - Jade féltő hangját hallottam, de Lou nem volt éppen ura önmagának. - Rosalie nem jelent veszélyt rád, ne feledd, ki vagy! - Nem értem mi történt. Vámpíromra néztem, szeme fekete volt, és nyugodt. Lou őt nézte, és látszott rajta, hogy nyugodtság járta át. Már nem éreztem magam veszélyben. Lou ekkor döbbent rá, hogy mire készült az előbb. Teljesen megmeredve állt, aki azonnal támad, ha szükség van rá.
- Sajnálom. Mostanság nem tudom kezelni az érzéseimet, ha veszélyt érzek magam körül. - Emmett gondolkodás nélkül odament hozzá és átölelte. Ámultan néztük, mit csinál. Lou átölelte és beszívta az illatát, mintha Emmett emlékeztetné valakire. Mindenki megkönnyebbült. Rosalie haragja és dühe enyhülni látszott, rájött, hogy alulmaradna a csatában, és inkább megbékélt. Hála Istennek! Sohasem szerettem a harcot!
- Nyugodj meg! – mondta Emmett.
- Nem akartam bántani senkit. Rosalie nem volt rám nézve veszélyes, de mégis legbelül azt éreztem, támadnom kell, ha nincs más esélyem. Nem kellett volna idejönnünk. Holnap elmegyünk, az lesz a legjobb mindenkinek.- Mindenki megnyugodott, és Rose is megértette, hogy soha nem bántana minket Lou.
- Itt kell maradnotok! Csak most jöttetek, és még nem is ismerjük igazán egymást. - Jasper meglepett a kijelentésével.
- Igaza van, maradnotok kell. - Csatlakoztunk hozzá mindannyian.
- Bizony! Másként kivel megyek majd vadászni?! - jelentette ki Emmett. Ekkor Carlisle közelebb ment és átölelte, annak reményében, hogy a barátnőihez hasonlóan ő is úgy dönt, hogy marad.
- Rendben! De nem ígérhetem, hogy mindig ilyen könnyű lesz leállítani. Nem tudom, mi okozza ezt nálam, de azon vagyok, hogy minél hamarabb kiderüljön. - mi csak bólintottunk, és elindultunk a ház felé.
Jade
„Lou, érzed? Vajon mi lehet ez?” Heather kifinomult szaglásával megérzett valamit, de fogalma sem volt Lou-nak, hogy mi lehetett az, így csak vállat vont. Mikor Carlisle és Emmett mellé léptek, megérezte azt, amire Heather gondolt. Pontosan a háta mögött volt és Lou megmerevedett. Én és Heather támadóállásba lendültünk, védve a Cullen családot. Egy gyors mozdulattal Lou is védeni próbálta új barátainkat. A fenyegetést egy megvadult fekete medve jelentette, sebei elég mélynek tűntek. A vadászati tilalom ellenére valaki megpróbálta elejteni. Megvadult, és most minket akar megölni. Emmett szeretett volna birkózni vele, de mi alakot öltve álltuk útját. Egy Szibériai tigris, egy fekete puma és egy hófehér szőrű medve állt a Cullen család és a felbőszült medve között. Ekkor a medve meghajolt előttünk, dühe csillapodott, látva erőfölényünket. Viselkedése meglepett, mintha ismerne minket.
- Carlisle, van itthon kötszered? - kérdeztem, újra emberi alakomban.
- Azonnal hozzuk! - mondta egyszerre Alice és Rosalie.
- Lou! Mit csinálsz? - aggódva figyeltem, ahogy lassan közeledik a medvéhez.
- Nincs semmi baj! Segítünk rajtad. Messze jöttél az otthonodtól Maci! - Carlisle figyelmesen nézte, milyen nyugodt lett a medve Lou közelében. Alice és Rose gyorsan meghozták a kötszereket. Carlisle és én gyorsan kitisztítottuk a sebeket, és bekötöztük a medvét.
- Miért vagy itt Maci? - a medve csak nézett. Azután Lou kezét éreztem a vállamon, és így ő is látta mi történt Macival, amiért idáig eljött. Minket keresett, mert megkedvelt, amikor kedvesen gondoskodtunk róla mielőtt Forks-ba értünk volna.
- Ismered? - kérdezte Emmett.
- Igen. Mielőtt Forksba érkeztünk volna, megálltunk Seattle-ben, és akkor találkoztunk vele egy cirkuszban. Megsajnáltam és adtam neki enni, meg amire szüksége volt. Ő pedig megkedvelt. Csúnyán megverték, ezért megszökött, és elkezdett keresni. A többit már ti is tudjátok. - magyaráztam. Hihetetlen, a medve ideáig követett csak azért, mert mellettem biztonságban érezte magát. Emmett csalódottan nézett rám, hogy a medve nem lehet a prédája. Ennek ellenére segített hazavinni a medvét. Carlisle-nek egy régi ismerősétől sikerült beszereznie egy ketrecet a medvének. Biztonságos volt és kényelmes. Egy ideig úgysem mozoghat, mert a sebek újra felszakadhatnak. Ezután Emmett örömére elindultunk vadászni az éjszaka sötétjében. A hold fénye a segítségünkre volt. Boldogan futottam a prédájám után, aki nem is sejtette milyen közel a vég. Heather és Carlisle elejtettek néhány szarvast. Lou és Emmett grizzlymedvéket kerestek, és játszottak velük, majd végeztek velük.
- Nagyon jó vadászok vagytok Lou! - lelkendezett Emmett.
- Ezt nagy részben megkönnyíti az, hogy állattá tudunk változni. Ezt ne felejtsd el!
- Igazad van. Így tényleg könnyebb. - Emmett ámuldozott vadászati stílusunkon.
- Edwardot nehezebb lesz meggyőzni, mint téged, az biztos. – „Remek! Elrontom a jókedvem! Hát igen, ez vagyok én!” – tette hozzá gondolatban Lou.
- Nem hiszem. Tudsz medveboccsá változni, vagy csak felnőtt medvévé? Medvebocsként lehet, le tudnád venni a lábról. - Emmett ötlete nem is hangzik rosszul. Sőt! Ami azt illeti pompás ötlet!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.