Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


V. fejezet - Ármány és csalódás

2011.08.31

 V. fejezet – Ármány és csalódás

Scott

Az elmúlt évszázadokban rájöttem, hogy Lou tényleg különbözik tőlünk. Matt sok időt töltött vele, amit Soraya nem éppen díjazott. 1787-et írtunk mikor sok vándorlás után Párizsban letelepedtünk véglegesen. Claris egyre jobban megváltozott és fogalmunk sem volt, hogy mire készül. Lou szorosan átölelt és a fülembe suttogott. Nem értettem tisztán, de nem is ez volt a lényeg. Tudta jól, hogy ki kedveli igazán ebben a családban és ez boldoggá tette. Egy napon megjelent egy Dante nevű vámpír. Híres volt a szakmájában, de feltűnően sokat járt hozzánk az utóbbi pár napban. Dante valahogy techalottat csinált belőlünk, amit nem értettem mire jó igazán. Nem tudom mennyi ideig lehettünk halottak, de egy biztos volt Lou nem volt velünk. Matt őrjöngve támadt Claris-ra miután meglátta a ház mögötti kertben a keresztet, melyen Lou neve állt.

- Te gyilkos! Hogy lehetsz ilyen szívtelen! – őrjöngött Matt.

- Megölte Gepárdot, aki a legelső vámpír utóda volt! – magyarázkodott Claris.

- Lou volt a közvetlen leszármazottja, nem pedig Gepárd. Te csupán azért gyűlölöd őt, mert megölte a lányodat. – néztem fel Claris-ra.

- Gepárd a lányod volt? – kapta fel a fejét Angelika.

- Sajnálom drágám! – mondta Claris megbánóan.

- Annyi év után még van képed csak így a szemembe hazudni. Sosem bocsátok meg neked. – jelentette ki Angelika. Matt teljesen magába fordult és nem állt szóba senkivel egy darabig. Majd mikor halványult a fájdalom egyre közelebb kerültek Sorayával egymáshoz. Talán egy napon minden rendbe jön, és nem kell aggódnunk semmiért sem.

Valahol Olaszországban…

Lou

Lehetetlen! Ilyen borzalmas élete csakis nekem lehet! Elvesztettem a nővérem, a családom és a szerelmem. Egyedül maradtam. – mélyedtem bele a gondolataimba, amikor…

Ki vagy te? Miért búsulsz?”- kérdezte egy szürke vérfarkas óvatosan közeledve hozzám. - „Sosem láttam hozzád hasonló fehér bundájú vérfarkast.

„Lou-nak hívnak és nem vagyok olyan, mint te. Kérlek ölj meg engem. Nem érdemlem meg, hogy éljek. Nincs már senkim ezen a világon.”- könyörögtem.

Váj meg itt! Mindjárt jövök.” – kedves volt velem, pedig nem érdemeltem meg. Néhány perc múlva visszatért a falkájával együtt és hozott nekem valami ruha félét. Emberi alakot öltöttek és én meglepetten néztem rájuk. Megpróbált közelebb jönni hozzám, de én vicsorgással válaszoltam neki.

„Hagy békén! Ölj meg inkább, mert nincs értelme az életemnek!” – néztem fel rá dühösen, majd megéreztem egy ismerős illatot.

- Sólyom ne provokáld, ha nem muszáj. – hallottam már valahol ezt a lágyan csengő hangot.

- Miért akar meghalni? Hiszen annyira fiatal még. – érdeklődött Sólyom egy közeledő férfire nézve.

- Mert elvették a családját, és most úgy érzi nincs más kiút csakis a halál. – jelentette ki az idegen. Hirtelen rádöbbentem ki is ő mikor közelebb érve jól látható volt az arca.

- Merlin! – kiáltottam és átváltozva a nyakába borultam.

- Én is örülök neked hercegnő. – mondta Merlin rám nézve. A falka befogadott Merlin miatt és nem bánták meg sosem. Ha kellett vadásztam velük, hogy tudja mit szabad elejtenem ezen a környéken. Ráadásul Sólyom és Merlin sokat tanítottak az indiánokról, melyek szintén farkassá tudtak változni. Egy napon Merlin eltűnt és ez szomorúsággal töltött el. 1987. decembere volt mikor erőt véve magamon visszamentem Párizsba és ott minden megváltozott. Az életem fenekestül felfordult azok után, ami ott várt rám!

Scott

1987. decembere volt mikor Daniel és Cassandra igen zaklatottan tértek haza az éjszakai vadászatukról. Hihetetlen, hogy valójában Lou nem halt meg. Soraya, Matt és Claris sosem tudta meg, hogy Lou nem halt meg. Angelika szerint így nagyobb biztonságban van a hercegnő. Ami azt illeti igaza volt hiszen Claris azonnal a nyomába eredt volna, hogy végezzen vele.

- Scott, indulnod kell! Már vár rád! – jelentette ki Cassandra, és én jól tudtam mire célzott. Néhány nappal azután, hogy Lou Párizsban járt Cassandra látta a jövőjét. Lou önként vállalta a halált, mert nem maradt számára más választás. Tehát útnak indultam egy olyan hely felé, melyről fogalmam sem volt mi vár rám igazán. Egy nagyerdőben bolyongtam mikor egy szürke vérfarkas állt meg előttem.

- Már vártalak. – jelentette ki emberi alakot öltve.

- Tudod, hogy ki vagyok? – érdeklődtem rá nézve.

- Lou mondta, hogy eljön az egyik testvére. Ezek szerint te vagy Scott, akiről annyit hallottam már. – mért végig Lou barátja. Szóval a hercegnő nem felejtett el minket sohasem.

- Milyen volt ő mikor először találkoztatok? – kíváncsiskodtam. Tanakodott kicsit majd mindent részletesen elmesélt. A halálunk után csupán bolyongott a világban, majd összefutott Sólyommal, mint utólag megtudtam a nevét. Lou a halálért könyörgött neki, de ő sosem bántotta. Aztán pár napja hirtelen megváltozott és kiprovokálta a halált. Nem akarta egyik farkas sem bántani, hiszen szerették őt. De ezúttal a hercegnő nem törődött bele a fájdalomba melyet okoztunk neki.

- Szerette a családját és nem akart nélküle élni. Aztán történt valami és határozottan követelte az élete végét. Nem tudom miért tette ezt. – merengett Sólyom.

- Én sejtem. De ezen sajnos már nem tudunk változtatni. – sóhajtottam szomorúan. Még beszélgettünk pár dologról Lou-val kapcsolatban aztán elmentem és sosem tértem vissza arra a helyre. Remélem jó helyen van most a húgom. Oh, Lou nagyon hiányzol! Talán egy napon újra találkozunk, ahogy egyszer mondtad még Egyiptomban.

Valahol a Mennyországban…

Heather

Oh, Scott mennyi szenvedés vár még rád. De vajon miért változott meg ennyire a Lou-val szemben? Talán rádöbbent, hogy jobb lesz a világ vele, mint nélküle? Ez a sok felesleges kérdés és gondolat egy napon csak jobb lesz már a világ!

- Szia! – érkezett meg Jade a kúthoz.

- Lou merre van? – érdeklődtem. Jade csupán tuja fa felé mutatott, ami előtt volt egy pad. Ott ült és a nyakában csillogó kristályt vizsgálta.

- Itt az idő Jade! – jelentette ki Lou. Jade elbúcsúzott és eltűnt. Egy kedvesnek tűnő családban született újjá.

- Hamarosan neked is menned kell. Remélem, újra találkozunk majd és megfizetünk Claris-nak a sok szenvedésért.

- Mindent a maga idejében Heather. Semmit sem szabad elsietni. – mosolygott Lou majd ő is köddé vált. Lassan teltek a hónapok és folyamatosan változott a világ. Scott leplezni próbálta a fájdalmát és csupán adott neki erőt, hogy egy napon újra láthatja a húgát. Ez aztán az igazi testvéri szeretet. Vajon mi vár még ránk ezen a világon? Talán idővel mindenre fény derül.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.