Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IV. - fejezet - Az elszakadás

2011.08.11

 IV. fejezet – Az elszakadás

Heather

Két év telt el a kis Ethan születése óta, ami csodának számított. Lou imádta azt kis csöppséget, hiszen ő volt a Keresztanyja.

- Valami gond van? – érdeklődtem belépve a szobájába. Nina magához hivatta őt és Mattet egy fontos ügyben. Ugyanis az egyik szomszédos ország háborúval fenyeget minket. A félreértések olykor háborúhoz vezettek, és ezt kell ezúttal is elcsitítania Lou-nak.

- Nem leszek itt, mikor igazán szükség lenne rám. Nina nem bír el egyedül Gepárddal. – sóhajtotta Lou és az erkélyről lenézett a kertre.

- Ne aggódj, mi itt leszünk. – tettem a vállára a kezem.

- Tudom, hogy segíteni fogtok. De ez sajnos elkerülhetetlen. – meredt maga elé és én nem igazán értettem, hogy ezzel mire céloz pontosan. Csupán azután értettem meg, hogy Ethant meglátogattuk. Lou akkor már javában tárgyalt a békéről a szomszédos országgal, mi pedig meglátogattuk a legkisebb Cullent. Jeremy és Alexander már évekkel ezelőtt elköltöztek máshová és csupán Ethan maradt itt Lou közelében.

- Sarah? – érdeklődött Jade mikor tárva nyitva találtuk az ajtót. Mikor beléptünk az ajtón egy fájdalmas sikolyra lettünk figyelmesek. Hihetetlen egy fiatal lány áll nekünk háttal, aki éppen végzett áldozatával. Sarah és a kisfia térden állva könyörögtek az életükért. Aztán minden megváltozott mikor ránk nézett. Utoljára Sarah sikolyát hallottam majd elsötétült előttem a világ.

- Heather térj magadhoz! – hallottam egy ismerős lágy hangot.

- Scott? – nyitottam ki lassan a szemem. – Mi történt?

- Gepárd végzett velünk, de Scott megmentette az életünket. Bár most sem értem, hogyan. – nézett rám Jade.

- A kristály fényleni kezdett, mikor közelebb ment hozzátok Sarah. Kölcsönkértem tőle és megvártam mi lesz. A kristály érdeme, nem az enyém. – mondta Scott majd leült az asztalhoz. Gepárd megölt minket, de Scott megmentette az életünket. De vajon miért? Mi késztette arra, hogy kövesse Gepárdot?

- Jó, hogy akkor éppen erre jártál. – jelentette ki Sarah.

- Cassandra küldött, hogy figyeljem meg őt. Ahogy közeledik az idő egyre bizonytalanabb lett, hogy Gepárd az, aki a vámpírok uralkodója lesz.

- Jól látja Cassandra, ha kételkedik. Most mennetek kell lányok. Sajnos ennek így kellett lennie és ezt Lou is tudja már évek óta. Egy napon majd újra találkoztok, abban biztos vagyok. – nézett a kristályra Pegazus. Megvártuk míg Lou hazatér, és Sarah közli vele a rossz hírt majd visszaadta a kristályt neki. Megszakadt a szívünk mikor láttuk Lou mennyire megváltozott. Ezután Sarah Angliába ment mi pedig szabadon felfedezhettük a világot. Két évvel később éppen egy szép völgyben kirándultunk mikor váratlanul ránk támadtak és nem volt menekvés. De valaki megzavarta a támadókat és mi azon a napon vámpírok lettünk.

- Pegazus? – néztünk rá.

- Éppen erre jártam, szerencsétekre. Bár vámpírnak lenni cseppet sem lesz könnyű.

- Igazad van. Mond, hogy van Lou? – érdeklődött Jade. Ekkor Pegazus elmesélte mi történt aznap mikor Lou belépett a palotába. Gepárd megölte Ninát és ez mérhetetlen fájdalommal töltötte el Lou-t. Nina a karjaiban halt meg és ekkor hirtelen megváltozott. Ahogy Cassandra mondta, vámpírrá változott abban a pillanatban és végzett Gepárddal. Majd rátámadt Claris családjára. Matt és Scott alig tudták kordában tartani, bár nem úszták meg sebhely nélkül. Amikor Lou szervezetébe került a vérük szert tett a képességükre is. Ő lett a vámpírok királynője attól a naptól fogva.

- Tehát Lou jól van és ez a lényeg. – sóhajtottam. Úgy éreztem, mintha nagy kő esett volna le a vállamról.

- Mihez kezdtek ezután? – kíváncsiskodott Pegazus.

- Én Jeremy-t keresem meg és megvédem a családját mindentől.

- Én pedig Alexander családjának őrszeme leszek ezek után. – jelentettem ki. Így is tettünk és boldogan éltük az életünket a szeretteink közelében.

1843-ban megszületett Jasper Whitlock és én boldogan figyeltem, ahogy napról – napra fel cseperedik. Már akkor tudtam, hogy különleges gyermek, hiszen befolyásolni tudta mások érzéseit. Sokszor mesélte milyen érzései vannak egyes embereknek. Hat éves volt mikor utoljára láttam őt. Nem maradhattam örökre a közvetlen közelében. 1849 kora őszén véget ért az életem fonala. Egy pár ellenséges vámpír játékszernek akart használni én pedig nem hagytam magam, ők pedig ezért végeztek velem. Fura nyugodtság szállt rám, és úgy éreztem hamarosan újra látom a barátaimat.

1915-ben született meg Rosalie Lillian Hale, akire Jade nagyon büszke volt. A lány szépsége páratlan volt. De sajnos 1923 tavaszán Jade beleszaladt ugyanabba a vámpír hordába, mint én és sosem láthatta többé a kis Rosalie-t. De valami azonban sosem kerülte el a figyelmemet. A mennyországnak nevezett hely káprázatos és békés volt.

- Heather? – nézett rám Jade meglepetten.

- Jade, semmit nem változtál. – mosolyogtam rá.

- Hol vagyunk most? – nézett körbe.

- Az egyszerűség kedvéért nevezzük úgy, hogy a Mennyországban. Nézd ezen keresztül láthatjuk mit csinálnak szeretteink. – mutattam egy kútra. Elmosolyodott Jade és megbizonyosodott róla, hogy a kis Rosalie jól van. Várakozással teltek a napjaink és figyelemmel kísértük az emberek viselkedését és az idő múlásával a változást is. De legfőképpen Lou-t tartottuk szemmel. Vajon sikerül neki kiutat találnia Claris mesterkedéséből? Hamarosan minden kiderül!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.