Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


III. fejezet - A varázsló

2011.08.11

 III. fejezet – A varázsló

Nincs kétségem afelől, hogy Gepárd mit tervez ellenem, de főként Nina ellen. Nincs mit tennem, itt már csak Merlin segíthet.

 

- Indulhatunk? – érdeklődtem apámra nézve. Ő ismerte Merlint és mivel régen találkoztak szívesen elkísért az útón. Kedves barátnőimre néztem, akik biztosítottak afelől, hogy vigyáznak a nővéremre. Ennek ellenére egy különös érzés fogott el, mintha valaki csupán arra várna, hogy én elmenjek a palotából.

- Ne aggódj minden a legnagyobb rendben lesz. – nézett rám Heather.

- Vigyázzatok magatokra hamarosan visszajövök. – mondtam még utoljára majd elindultunk a nagy Oázis felé. Az Oázis kissé félreeső helyen volt a palotához képest és ez egyre nyugtalanítóbb volt számomra.

- Valami baj van kincsem? – kérdezte meg végül apám az aggódó arckifejezésem láttán.

- Halál vár, ha hazamegyek. Sok fájdalom és ármány veszi körül a szeretteimet. – sóhajtottam fel mikor megláttam a keresett Oázist. Egy sziklabarlang előtt ücsörgött egy férfi, aki ismerősnek tűnt gyermekkoromból. Öregnek látszott mégis volt benne valami különös. Apám csupán átnézett az öregen és akkor döbbentem rá, hogy ő sosem találná meg, még ha akarná sem.

- Merlin segítened kell. Kérlek szépen, segíts nekem. – suttogtam az öregember elé leülve. Ő felnézett rám és megláttam benne azt, amit kerestem annyi éven át. Kedves dajkám szeretett bátyja nem volt más, mint Merlin a varázsló. Mennyire szerettem, ha mesélt nekem a különféle emberekről és lényekről!

- Lou? – nézett rám meglepetten.

- Segítened kell Merlin bácsi. – feleltem röviden. Meglepetten tapasztalta, hogy emlékszem rá annyi év eltelte után is. Ki ne emlékezne a kedves varázslóra, aki folyton a segítségére sietett egy bajba jutott kislánynak? Csintalan kölyök voltam, az tény.

- Mit szeretnél, miben segítsek? – érdeklődött majd visszanyerte fiatalos alakját. Apám döbbenten nézett rám és a varázslóra. Sejtettem, hogy a megérzésem vele kapcsolatban helyén való volt. Ő tényleg elfelejtette mire is képes igazán Merlin, ha azt akarja senki se találjon rá.

- Emlékszem régen meséltél az alakváltókról. Ezt másnak is ellehet sajátítani vagy, csak akiben megvan ez a gén?

- Őszintén megvallva fogalmam sincs. Viszont azt jól tudom, hogy neked gyerekjáték lesz el sajátítani. Igazam van Pegazus? – Nézett apámra kérdőn Merlin.

- Úgy gondolom igen könnyű lesz számára, hiszen téged is megtalált. – mosolygott apám, de valami fura volt abban, ahogy kifejezte magát. Különös volt az egyszer már biztos. Másnap elkezdtem a tanulást és Merlin sokszor korrigált, de nem bántam. Tökéletesen el akartam sajátítani ezt a képességet és minden tőlem telhetőt megpróbáltam. Négy hónap kemény tanulás után sikerült teljesen elsajátítanom az állattá való átalakulást. Merlin figyelmeztetett, hogy csak ha leszáll az éj sötétje változhatok át, és csupán évek elteltével tehetem ezt nappal is. Egy teliholdas éjszaka volt mikor Merlin tesztelte az új képességem. Meglepetten tapasztaltam, hogy milyen könnyedén változtam át. Ekkor Merlin egy tükröt tett elém és egy hófehér medvét láttam benne. Majd egy oroszlánt, aztán egy tigrist és végül egy csillogó bundájú griffmadár nézett vissza rám a tükörből.

- Merlin, kedves régi barátom! – üdvözölte a varázslót egy fanyar illatú idegen. Merlin arckifejezése mindent elárult az idegenről.

- Jerárd, te mit keresel itt? – érdeklődött Merlin, de én már jól tudtam a választ. Pár szárnycsapással a levegőbe emelkedtem és a Hold fényével megvilágított elrejtőzött vámpírokra koncentráltam. Hirtelen ragyogó fényt bocsátottam ki és a földön lévő vámpírok egytől – egyig hamuvá éget, kivéve Jerárdot. A férfi meglepetten nézett rám majd hirtelen Merlin felé fordult, hogy végezzen vele. Egy pillanat töredéke alatt földet értem és hófehér vérfarkasként védelmezőn álltam Merlin elé.

- Lou! – kiáltotta Pegazus majd hirtelen csend lett. Az idegen férfi darabokban hevest a homokban. Nem volt képes többé semmire sem majd hirtelen lángba borult Merlin varázslata miatt.

- Azt hiszen nem lesz méltó ellenfeled ezek után kedves hercegnőm. – nevetett fel Merlin mikor újra emberi formát öltöttem. Egy lágy szellő simogatta meg az arcom és újra feltámadt bennem az a fura érzés.

- A barátaim veszélyben vannak. – jelentettem ki.

- Itt az idő, hogy minden a helyére kerüljön. Ne aggódj, idővel újra találkozunk majd. – ölelt át Merlin majd elindultunk Pegazussal a palota felé. Remélem a barátaim jól vannak, és nem eset bajuk míg távol voltam! Csupán akkor nyugodtam meg mikor megláttam Heathert a palota kapujában. Izgatottan várt rám, mert Ethan és Sarah egy fontos bejelentést akart tenni és csak rám vártak.

- Végre kisbabánk lesz! – Jelentette ki Sarah és sugárzott a boldogságtól.

- Tessék ez majd vigyáz rátok. – mondtam és a Merlintől kapott kristályt Sarah nyakába akasztottam. Így is volt hiszen pár hónap múlva megszületett a kis Ethan. Mindenki boldog volt, de egyre erősödött bennem az érzés, hogy valaki az életükre akar törni. Persze ezt tetézte, hogy Jade szerint az ikertestvérem folyton Ethan körül szaglászott, de ők mindig meghiúsították a tervét, mert szemmel tartották a Cullen házat. Tehát egy apró figyelmetlenség és tényleg bekövetkezett volna a tragédia. Hamarosan minden a megfelelő helyére kerül, ahogy Merlin mondta és akkor Gepárd nem tehet ellene semmit sem!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.